Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Csupor István: Fazekasmunkák a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban
294 Csupor István 27-28. Hódmezővásárhelyi kanta és kancsó, 19. század második fele A másik bemutatott kancsó igen régies típus, és bár pontosan nem lehet megállapítani az okát, a tabániak nagyon szívesen készítették még a 19. század közepén is. A négyszájú kancsó egyértelműen mutatja ennek az edényformának az eredeti funkcióját: a kancsó ugyanis egykor nem a bor (és más folyadékok) tartására és kiöntésére szolgált (legfeljebb a nagyon nagy méretűek esetében gyanítható ilyen használati mód), hanem egyértelműen ivóedény volt. A bemutatott darabnak négy kiöntője és ugyanannyi füle van. Ezt a kancsót középre állítva mindenki, aki az asztal körül ül, kényelmesen elérheti, mindenkinek pompásan kézre esik, így nagyon könnyű belőle inni. A kancsóknak régen ugyanis nem a bor öntése miatt csinált kiöntőt a fazekas, hanem azért, hogy a használója azon keresztül tudja belőle kiinni az italt. Ez a különleges, négyszájú kancsóféle mindazonáltal nem fordul elő a fazekas emlékanyagban túl nagy számban még a hódmezővásárhelyiek termékei között sem. Minden bizonnyal csak megrendelésre vagy ajándékba csinálták, erre utal ennek a darabnak a felirata is, valamint az, hogy az eddig megismert példányokkal szemben itt a fazekas sokkal munkaigényesebb díszítésmódot választott: a fehér földfestékes alapot előbb színtelen mázzal fröcskölte meg, majd csak ezután öntötte le zöld mázzal az edényt. A zöld máz azokon a helyeken, ahol a színtelen mázzal keveredett, halványzöld színű lett, így a felületen a sötét és a világos zöld szín váltakozva, szabálytalan foltok formájában jelenik meg. A bemutatott darab a felirat szerint „Készült 1858”-ban. (29. kép. Leltári száma: 62.5.28.) A teljes szövege: „Szép / kis kanczó / az én nevem / mikor / jóbor van / benem azért / barátom úgy / igyál hogy más / nakis hagyál”, a másik függőleges sávban: „Szabadi / Mihály kan / czója aki / iszik belüle / váljon égésé / gire”, illetve két sávban elhúzva: „Nincs olan hogy / mind az Halasi oda / mönünk mi bort vásálni / ittenem a vörös jó fehér / igyunk a barátság kedviért’ Valószínűleg tabáni fazekas műhelyéből származott ugyanakkor, már csak a sárga máz domináns használata miatt is az a pálinkás butélia, könyv alakú butella is, amely a felirata szerint „Fábján György” számára készült, mégpedig az előlapon olvasható
