Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Juhász Antal: Egy pirtói tanya leírása
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 229 * Egy pirtói tanya leírása Juhász Antal A Néprajzi Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség szervezte népi műemléki kutatás keretében 1971. szeptember 28-án Pirtón folytattam anyaggyűjtést. A kutatás célja az volt, hogy megadott szempontok szerint leírás, alaprajz, helyszínrajz és fényképes dokumentáció készüljön az ország valamennyi településén a népi építészet fogalomkörébe tartozó épületekről: lakóházakról, malmokról, gazdasági és szőlőhegyi építményekről, kézműves műhelyekről, szakrális építményekről stb. Az országos adat- felmérés a megőrzésre érdemes népi műemlékek, műemlékjellegű, városképi illetve helyi jelentőségű épületek földerítését is célozta. A terepmunkát a Duna-Tisza köze több településén, így Pirtón is, Bárth Jánossal együtt végeztem. Gyorsabban haladt a fölmérés ha ketten végeztük, több építményt tudtunk földeríteni, így bevált a táj parasztságának mindennapjaiból ismert kölcsönös segítségmunka, a móva a kutatói gyakorlatban is. Pirtó Bács-Kiskun megyei település. Kiskunhalas határából 1950-ben vált önálló közigazgatású községgé. Határa 3449 hektár, népessége 1960-ban 1010, 1970-ben 964 fő. Halas határának kaszálóin az 1751. évi redempcionális földosztás után „kaszáló vagy szálláskertek” létesültek. Pirtón 27 szállást írtak össze, többek között a tehetős Péter familia több tagja birtokolt nagyobb szálláskertet. 1835-ben Pirtón mindössze 76 lakost vettek számba. A hatóságok tiltották a tanyára való kiköltözést, csupán az állatokat gondozó gazdacselédeknek engedélyezték a kinnlakást. Utóbb enyhítették a tiltó rendszabályokat, majd a puszták 1854-1863. évi tagosítása után indult a tanyaépítés és tanyára költözés nagy hulláma. 1909-ben Pirtón már 596 lakost vettek nyilvántartásba: 419 római katolikus, 167 református, 10 evangélikus vallású személyt. Számos redemptus-ivadék legelőjussát olcsón elkótyavetyélte, így törekvő szegény- és kispa- rasztok a kiosztott legelőkből kisebb-nagyobb homokföldhöz jutottak. Ehhez a saját gazdaságot alapító törpebirtokos réteghez tartozhattak a tárgyalt tanya tulajdonosának fölmenői. Csősztelek dűlőben akadtam a Pirtó II. kerület 86. számú tanyára. Az akácfákkal körülvett, kerítetlen kis tanya két okból látszott alkalmasnak a dokumentálásra: olyannak tűnt, amilyenek a határban kevés, legfeljebb 5-6 hold földet birtokló parasztok ideiglenes, vagy annak szánt 19. századi hajlékai lehettek, másrészt a 20. századi agrártársadalom szegényparaszti szintjét képviselte. A tanyát Vajda Sándor (szül. 1906.), akkor 65 éves, nőtlen parasztember lakta. Szülei 1916-ban örökölték hat és fél hold földdel. Négy gyermeket neveltek fel. Hármukat szárnyára eresztették, Vajda Sándor szüleivel maradt, majd haláluk után, már évek óta egyedül élt. Ezek a családi körülmények magyarázzák, hogy a tanya a 20. század első évtizedeire jellemző szegényparaszti létfeltételek reliktuma maradt.
