Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Juhász Antal: Egy pirtói tanya leírása
230 Juhász Antal 1. kép. A lakóház és az istálló alaprajza. 1. rakott tűzhely, 2. ágy, 3. asztal, 4. sublót, 5. kaszli, 6. szék, 7. kaminkémény A tanyán a következő épületek voltak: szoba-konyha tagolású lahóház (1-2 kép), istálló (3. kép), romos használhatatlan állapotú nyári konyha (4. kép), két disznóól, akollal és szerszámtárolásra szolgáló szín (5. kép). A ház és az istálló egyik sarkánál egy-egy kutyaház, a tanyaudvaron deszka rovású gémeskút volt (7. kép). A ház vályogból épült, tetőszerkezete szarufás, melyet a tájon széles körben horogfásnak mondnak. Födele fölvert nád, födémé deszka, amire földet hordtak, majd letapasztották. A deszka födémet alól barnára festették. Padozata döngölt szikes agyag. Az ajtók deszka levélajtók, vaskilincsesek, ablakai szimplák, kétszárnyúak. A ház keletre néző végén deszka padlásajtó nyílt amihez házi készítésű lajtorja volt támasztva. A ház elejéhez a nyugatra néző végfalánál 2x1,5 méter alapterületű, két akácoszlopon nyugvó, cseréppel fedett ereszetet toldottak. A ereszetet a nyugati homlokfal vonalában lécekből, deszkákból hevenyészett, alacsony kerítés szegte. Alatta, Vajda Sándor úgy mondta: a kis gangon tűzrevaló és különféle használati tárgyak halmozódtak. A szoba eredeti tüzelőberendezése sárkemence, melynek a helyére az ötvenes években vályogból rakott tűzhelyet állítottak. A konyhában ún. kaminkémény volt, a kéményt a konyhai és szobai tüzelő átalakításakor téglából rakták. A szoba bútorzata: ágy, asztal, sublót, kaszli, 1 szék. Az istálló ugyancsak vályogfalú, nádtetős. Eredetileg két végjászlas volt, utóbb a jászlat a hátsó falához helyezték. Gazdája tehenet, lovat évek óta nem tartott benne. Vajda Sándor állatállománya 1971 szeptemberében 3 kecske és 15 baromfi volt, azokat tartotta az istállóban. A nyári konyha nádtetejét évekkel korábban kikezdték a szélviharok. Tetőszerkezete hosszúágasos szelemenes, fala karóvázas sárfal (4. kép), amelyet a halasi földön
