Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Bárth János: Halasi tanyajárásaim
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Muzeum 125. évfordulójára 221 * Halasi tanyajárásaim Bárth János 1964 nyarán, 19 éves koromban, egy verőfényes délelőtt Halasra utaztam. Megkerestem a Thorma János Múzeum épületét. Bemutatkoztam Janó Ákos múzeumigazgatónak. Elmondtam neki, hogy a budapesti egyetem történelem-néprajz szakos hallgatója vagyok. Éppen befejeztem az első évet. Halas környékén, a jánoshalmi határból alakított tanyaközségben, Kéleshalmon, népszerű nevén Illancsban lakom. Ha valami hasznomat tudná venni, a nyár egy részét szívesen tölteném a halasi múzeumban. A rendsze- retetéről, pontosságáról, jeles szervezőkészségéről és a szigorúság álarca mögé bújtatott humoráról elhíresedett direktor hamarosan megfogadott múzeumi nyári szellemi segédmunkásnak. A múzeum egyik különbejáratú kis raktárszobájában felüthettem szállásomat. A néprajzi tárgyak leltározása mellett az lett a fő feladatom, hogy kerékpárral járjam a halasi tanyavilágot, közben beszélgessek, fényképezzek és jegyzeteket készítsek. A következő évben, 1965 nyarán folytattam Halason a múzeumi napszámoskodást. Ekkor már kizárólagos feladatom lett a tanyajárás, a települési és építészeti szempontból figyelemre méltó tanyák „fölfedezése”, számbavétele. Janó Ákos 1965. július 5-én még a tanácselnöknek is bemutatott a Városházán, mondván: íme a fiatalember, aki épületeket keresgél a leendő halasi szabadtéri néprajzi múzeum számára. Ha jól emlékszem, talán 600 forintot is szerzett a várostól ezen a címen munkám jutalmazására. Időközben ugyanis nyilvánosan is megfogalmazódott Janó Ákos nagy terve a halasi Sóstó mellett létesítendő szabadtéri néprajzi múzeumról. Én tehát - 1965-ben mindenképpen papírforma szerint is - a leendő szabadtéri múzeum tervét szolgálva jártam-keltem az újkori halasi határ homokos dűlőútjain. Kimondva vagy kimondatlanul valamiféle „tényfeltáró előőrs” szerepet is be kellett töltenem. Elbeszéléseim, élménybeszámolóim alapján ugyanis társaságomban motorkerékpárjával Janó Ákos is ellátogatott a „jobb” tanyákra, ahol fényképezett, tárgyakat vásárolt, tárgyalt. Halasi tanyajárásaim során kezdetben cédulákra jegyzeteltem, majd füzetekbe írtam megfigyeléseim és kérdezősködéseim eredményeit. A füzetekből rendszerezve cédulákra másoltam az adatokat. A cédulák, tanyánként borítékolva a kiskunhalasi Thorma János Múzeum adattárába kerültek. Ma is tanulmányozhatók. A borítékok adattári száma 8803-tól 8891-ig terjed. Mindebből következik, hogy 1964-ben és 1965-ben 88 halasi tanyán fordultam meg úgy, hogy tapasztalataimról valamiféle feljegyzést készítettem. 35 év távolából szemlélve a cédulákat, azonnal szembetűnik hajdani jegyzeteim kezdetlegessége, elnagyoltsága. Mentségemre talán azt a körülményt említhetem meg, hogy amikor 1964 és 1965 nyarán ezeket a jegyzeteket írtam, még fogalmam sem volt a településnéprajzi és a népi építészeti kutatás alapvető kérdéseiről, módszereiről. Az egyetemi néprajzi tanrend úgy épült föl, hogy a településsel és az építészettel foglalkozó
