Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Történelem - Wéber Mihály: Adatok Kiskunhalas vasúttörténetéről
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 131 * Adatok Kiskunhalas vasúttörténetéről Wéber Mihály ,A vasutas a földgömb tengerésze...” (Pablo Neruda) Amikor visszaemlékezek az elmúlt 78 évre meg kell állapítanom, hogy akaratomon kívül az utazás, a vasút mindig beleszólt az életembe. 1921-ben születtem Temesváron, majd szüleimmel Nagyváradra költöztünk. Itt a vasút közelében laktunk, sok vasutas gyerek volt a barátom. 18 évesen be kellett vonulnom katonának, s 1943-ban átkerültem a magyar hadseregbe a 102-es vasúti felépítményi századhoz. A háború után felvettek pályamunkásnak Kiskunhalasra. Itt lehetőségem adódott a továbbtanulásra, így először fékező, kirakó, majd vonatvezető lettem. Szegeden elvégeztem a segédtiszti, Budapesten a ktg-s (kocsiintézőség) tiszti tanfolyamot, áruirányító, ktg-s és nyugdíjazásomig körzeti fuvarozásszervező munkakört láttam el. A vasút iránti szeretetemből adódóan írtam meg Kiskunhalas vasúttörténetéről szóló munkámat. Előzmények A posta és közlekedésügy nagyon elhagyatott állapotban volt a múltban a Duna- Tisza közén. Régen a városok a mészáros céhek tagjaira hárították a postaszolgálatot, mivel ők marhakereskedéssel is foglalkoztak, s így bejárták az egész országot. Kiskunhalason mészáros céh nem volt, így a postázás kötelezettsége úgy a magyar, mint a török hatóságok parancsára a városi tanács kötelessége volt. A bíró köteles volt jó postázókat és kémeket tartani és a pontos híreket közölni. Ez a postaszolgálat azonban rendszertelen volt. A török kiűzése után az egész Habsburg-birodalomban a nagyvárosok érintésével a gróf Paar-család rendezett be postaszolgálatot az uralkodó engedélyével. Ez a postajárat nem érintette a várost, így Kiskunhalas utolsó postahelye Buda volt. A Jász- kun-kerületek hatósága hetenként egyszer lovaspostát indított a kerületi városok és falvak érintésével. A Királyi Posta 1749-ben Buda-Szeged-Temesvár között személyszállítással kapcsolatos postakocsijáratot indított, s a város utolsó postahivatala Félegyháza lett. II. József császár 1789-ben Buda-Pétervárad között megindította a delizsáncnak is nevezett postakocsijáratot, amely Izsák-Vadkert-Pirtói-csárda érintésével hetenként egyszer érkezett Kiskunhalasra, s Mélykút-Szabadkán át haladt Péterváradig. A postakocsik továbbszállítására minden állomáson, tehát úgy a városban mint Pirtón a csárdánál a lakosok kötelesek voltak csekély díjazásért 4-6 lovat állandó készenlétben tartani. A városi tanács megegyezett a postamesterrel, hogy 30 hold kaszáló használata ellenében állítsa ki ő maga a szükséges előfogatokat. A rossz közbiztonság miatt 1811 -ben a postakocsi kíséretére két fegyveres lovast tervezett a város a kerületek költségén. 1803-ban
