Szakál Aurél (szerk.): Halasi művészek - Thorma János Múzeum Könyvei 1. (Kiskunhalas, 1996)

Szűcs Károly: Bevezető

nyok, táncoló férfiak, lovak, varjak, házudvarok azonban csak a felszínen jelzik a festő érdeklődését. Az alakok súlyos, sötét tömege, monumentalitása, az egységes monokróm felületük, mind a közös sors földhözkötött voltát, annak mindenen áthatoló terhét fogalmazzák meg. A szűk képteret kitöltő pár alakos kompozíciók a változatlanság általános jelképeit teremtik meg. A művész eme emblematikus, „tőmondatos” képei által a világ egyszerű geometriájú, letisztult létjeleit alkotja meg, amelyek az emberi élet és a természet körforgásában megjelenő ritmikus ismétlődést, mint az újjászületés monoton, és mégis szeszélyes örökkévalóságát, a létezés női aspektusát közvetítik felénk.

DUNAY TEREZ a képzőművészet gyakorlatához egy sajátos, önsegítő úton jutott el. A nyolcvanas évek elején Diószegi Balázs hatására reveláció szerűen ismeri fel, hogy megoldatlan életproblémái helyett figyelmét a művészi alkotómunkára kell összpontosítania (Csontvári Kosztka Tivadar sorsa és művészete példa értékű számára). A képek festése ösztönösen a belső, kreatív énjének felszabadításához és elmélyítéséhez vezetett. Pár év alatt önálló alkotói univerzumot teremtett, amelyet spirituális szinten az evangéliumok naiv, bensőséges példázatai határoznak meg. Dunay Terézia kitárulkozásra és védtelenségre alapozott értékrendje ezáltal a művészetben visszaigazolást és elismerést hozott számára. A naivan moralizáló, döntően szakrális tematikájú műveit (festmények, szobrok, hímzések) az egyszerű, pár alakos kompozíció és a lokális színek szabad, festői használata jellemzi.

FERINCZ JÁNOS fényképei a zsánerfotó, a fotóriport és a portré témakörében készülnek. Mindhárom kategória a tárgy más-más megközelítését és egymástól eltérő fényképező attitűdöt kíván. Ferincz János fényképei mégis rendelkeznek az alkotóra utaló közös jegyekkel: a képek erős komponáltsága, a megfigyelés pontossága a zsánerben és a portrékon, valamint a drámai hatásokra törekvés a riportfényképeken (az olajkitörést és az olajmunkások mindennapi életét ábrázoló képeken). Mindez az alkotói terv, a művészi prekoncepció következménye, amely előre behatárolja a készítendő felvételek milyenségét, majd azok elkészülte után nyilvánvalóvá teszi az alkotó egyéni látószögét, művészi „stílusát”. Ferincz tudatosan fényképez, képei nem a vizuális gegekre, a zsáner könnyed jópofaságaira építenek, ezzel szemben a felvételeken a halasi és a városkörnyéki emberek és a természet életének puszta szemmel nem feltérképezhető, jellegzetes pillanatai, állapotai teljesednek ki egy jól megfigyelhető, látható állapottá.

GYENIZSE JÓZSEF autodidakta életképfestő. Témáit népies szépirodalmi olvasmányai szolgáltatják. Alkotásai a meseszerű közelmúlt világába kalauzolnak bennünket, ahol a mainál lassúbb és bensőségesebb kapcsolatokon nyugvó élet közegében jelennek meg ember- és állatfigurái. Naivitás és szeretet. Ez a sűrűn együttjáró két erény teszi hitelessé festményeit, amelyek maguk is az alkotás, a rajz elemi örömének jegyeit viselik magukon. A vonalkontúros figurák és kiszínezett formabetétek a legegyszerűbb ábrázolási technikák közé tartoznak, ám ezek Gyenizse József esetében a gyermekrajzok frissességét, csodálkozó naivitását adják nekünk.

KÖRMENDY LÁSZLÓ táblaképfestészete egy archaikus képalkotási mód, a középkori orosz ikonfestészet újjáértelmezésén alapul. Az ortodox szentek megjelenítésének kötött ikonográfiái és rituális kánonjait, valamint az ábrázolási szkémákat (a stílus szabályai) némileg