Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

Bevezető Ebben a könyvben kísérletet teszünk arra, hogy társadalomtörténeti módszerekkel bepillantást nyújtsunk a századforduló Kiskunfélegyházájának és polgárainak életébe. Megjelenítjük azt a lendületes városfejlődést és polgárosodást, ami e két évtizedben bekövetkezett. Munkánk nem a teljesség igényével, inkább figyelemfelhívásként készült. A fő hangsúlyt az emberre, s az ő jobb életéit folytatott örökös törekvéseinek bemutatására helyeztük. Valljuk, hogy a történelem az egyes emberek tetteiben, sikeres és sikertelen, jó és rossz cselekedeteiben rejlik. Minden új eredményben benne van a megelőző korok küzdelme is, gazdaság és társadalom nem csupán térben, időben is folytonos kölcsönhatásban alakul, változik. Ezért egy-egy háztartás belső folyamatai éppúgy részei egy város történetének, amint a város története része az országénak. Együtt elválaszthatatlanul tagolódnak be a nagy egészbe, amit úgy nevezünk, hogy történelem. Amikor bepillantást engedünk egy család magánéletébe, hétköznapjaik és ünnepeik apró gondjaiba, örömeibe, a társadalom legalapvetőbb funkcionális egységét mutatjuk be. A családok, háztartások kutatása társadalmi folyamatokra derít fényt. A család az a konkrét szerkezeti egység, ahol a jövedelmet megtermelték, felhasználták. E felhasználás irányait a családban elfogadott értékrendszer és életvezetési mód határozta meg. A kialakult viselkedési módok azonban soha nem függetlenek a környezettől. Kölcsönhatásban állnak más értékrendszerekkel, magatartási normákkal és egymást támogatva, vagy egymás ellenére keresik a létezésük térbeli és időbeli tereit, lehetőségeit. Az egyéni életvitel különbségei nem csupán az adott társadalmi rétegre, a korra is jellemzőek. A családok, családtagok magatartási mintái, a helyi kutúra, a gazdasági lehetőségek változásai együttesen 7