Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

külön felírta önmaga emlékeztetésére, hogy: .,sem főzelék sem tészta nem volt és így csinos." S valóban a mintának felírt másutt feltálalt menük egyikében sincs kifőtt tészta. A parasztkonyhán is előforduló tésztafélék közül egyedül a fánkok szerepelnek, de megkülönböztetésül legalább háromféle lekvárral, vagy krémes, tejszínhabos feltéttel. A krumplit szintén a tálalási mód tette ünnepivé: ..krumpli gömbölyűre kifúrva", „krumpli kerekre kivágva". A naplóban található receptek és menük egyaránt tanúskodnak az idegenből hozatott nyersanyagok felhasználásáról. Ilyenek a déligyümölcsök, a rákok, a kaviár, a spárga, s a vadhúsok jó része. Róza külön fel is tünteti naplójában a vadkereskedés címét, ahonnan vásárolt, bár tudjuk, hogy saját vadászterületük is volt. Érdekes megvizsgálni, kiket tekintett követendő mintának Róza. Bizonyára sokkal több vacsora vagy ünnepi ebédmeghívást kaptak, mint amit a naplóban feljegyzett. Úgy gondoljuk, csak azokat jegyezte fel, amelyeket a meghívók társadalmi rangja, különleges konyhája, vagy konyhájának és vendégségeinek polgári körökben elterjedt jó híre miatt követendő mintának tekintett. Legtöbbször a már említett sógornő ebéd-, vagy vacsoramenüit írta fel: „Sz. ebéd" vagy „Szidi vacsora" megjegyzéssel. Milyen volt ez a minta? Hogyan alakult ki? Hoffer Józsefné társadalmi kapcsolatai részben férje révén a helyi gazdatársadalom és a városi igazgatást irányító tisztviselők körébe vezettek. Részben szülei és a közvetlen szomszédságukban lakó testvérbátyja - a kiskunfélegyházi főszolgabíró - felsőbb közigazgatás ismeretségi köréhez csatlakoztak. így a háztartásvezetés és a társasvacsorák mintáját saját, nagy társasági életet élő családjából merítette. Szidónia kitűnő háziasszony hírében állt, konyhájában nem ritkán 30-40 fős vendégsereg számára készítették az ételekel. Konyhája tágas, világos, szellős, verandára nyíló helyiség volt. nag) csempesparhelttel. A cselédszobába beépített búbos kemence a sütésfőzés munkáit is szolgálta. A nyersanyagok ott is döntő többségben a saját gazdaságból kerültek ki. Ez a kettős sütési és főzési technika a naplóban felvázolt háztartásban is jelen volt. Egy olyan átmeneti állapotot tükröznek ezek az évtizedek, amikor a kemence még a polgári háztartásokban is jelen van, de a csempés tűzhely már egyre több ételkészítési technikában jut pótolhatatlan szerephez. Az ebédek menüsorai Szidiéknél levessel kezdődtek, utána rendszerint előétel volt, vagy helyette valamilyen főzött hús, esetleg nyelv körítéssel. Utána tálalták a sülteket körítéssel, befőttel, savanyúsággal, esetleg 75