Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

saját fogyasztásra házi palackozásit bort tettek el. és hordókban is tetemes mennyiséget tároltak. Kiemelt fontossága volt a disznóvágásnak. Évente három-négy disznót vágtak, de ha még úgy sem lett elég a zsír. akkor külön zsírnak való szalonnát is vettek hozzá. Amikor kevesebb lett a hús. akkor a pótlásra sonkát vásároltak. A hízott disznót többnyire Hoffer Józseftől vették, de volt, amikor Kecskeméten vagy Félegyházárt, de nem Józseftől. A disznó megvásárlása a férj feladata volt. és a kiegészítésként vett húsé vagy szalonnáé szintén. A munkafolyamat előkészítése és a disznóölés utáni élelem tárolása, számontartása, beosztása már a feleség feladatai közé tartozott. Az első disznót november végén vagy decemberben, de még karácsony előtt vágták, az utolsót februárban. Mivel étkezésükben létfontosságú cikk volt a zsír, hiszen mindent zsírral főztek, a zsíros fajta, nagytestű, 200-230 kg-os hízót vásárolták. Elvétve vágtak malacot, vagy kicsinek számító 160 kg körüli sertést. A naplóban leírtakból is kiderül, mennyire fontos volt a rákészülés. Ez kiterjedt a szükséges edények és a víz előkészítésére - hiszen vezetékes víz még nem volt -, sőt már a szappanfőzéskor keletkezett lúg tárolásánál is arra figyeltek, hogy majd a következő disznóöléskor legyen mivel a szükséges faedényeket kisúrolni. A disznóölés után készített élelmiszerek közül a zsír az, amit pontos mennyiséggel fajtánként számon tartottak. Évi 4-500 icce a zsírfelhasználás, amit bödönökben először a magtárban kifagyasztottak, majd áprilistól az úgynevezett léces pincében tárollak, hogy meg ne avasodjon. Készítettek kásás hurkát és saját részre kevés sózott szalonnát is, pácoltak sonkát, a lapockát, a kolbászt és az oldalast füstöléssel tartósították. Külön tárolták a cselédeknek szánt szalonnát és zsírt, de felhasználták az abazsírt és a bélzsírt is. A hulladékokból és a kurcinából szappant főztek. Nincs arra utaló adat, hogy a tepertőt a pogácsasütésen kívül egyéb ételhez, vagy önálló ételként fogyasztották volna. A szokásszerűség nem csupán a munkás hétköznapokat, az ünnepeket is átszőtte. Az ünnepre való rákészülés szinte részévé vált az ünnepnek. Elválaszhatatlan tartozéka, ami részben a szubjektív ráhangolódást, részben az ünnep rituáléjának megfelelő zökkenőmentes lebonyolítását is szolgálta. Jól érzékelhető ez a többször lejegyzett karácsony előtti készülődésnél. A karácsonyfa állítását Róza asszony 1900-ban említi. A Kecskeméten vásárolt fát zöld papírral bevont dézsába állították. A fa ára 66