Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

Évente 50-52 tábla szappant főztek. Egy táblából következtetéseink szerint 21-25 db szappan lett. A nyersanyag többsége a levágott disznók kurcinája volt. A főzéshez használt zsírszódát és meszet boltban vásárolták. 25 kiló kurcinából lett 2 tábla szappaa s ehhez 16 kg zsírszódát tettek. Nem dobták ki a szappanfőzés melléktermékét, a lúgot sem. A lúgot homokkal összekeverték és egész éven át a faedények kisúrolásához használták. A forró lúggal kisúrolt faedény nem avasodott. A káposztasavanyítás november első felében történt. Minden évben azonos mennyiségű - 200 fej - káposztát vásároltak. Ebből 30 fejet külön raktak a kamrába, ezzel káposztás tésztát főztek. A maradék 170 fejből 150-et meggyalultak, 20-at egészben tettek el. Az egészben savanyított káposztafejek leveleit hasábként használták fel. azaz a főzés során töltelékanyagot göngyöltek bele. Magát a káposztaeltevést kétféle módon is leírta. Az egyik mellett ott áll a megjegyzés „kedves Anyám módszere szerint". Hasonló megjegyzést több helyen találunk. A családi emlékezet által megőrzött szokások megtartása tehát Róza háztartásában is kiemelt fontossággal bírt. A ház körüli munkákhoz kapcsolódó alaptevékenységeket, cselekménysorokat a szigorú rend, a szinte rítusszerű azonosságra törekvés vezérelte. A háziasszony felügyelete alá utalt munkafajták közül a legtöbb munkáskéz a szüret lebonyolításához kellett. A közeiszőlői szüret ideje szeptember vége, de inkább október első vagy második hetében volt. Négyféle szőlőt termeltek. Lugasszőlőt. Ez a megnevezés a művelési módra utalt, hogy valójában milyen fajtájú szőlő volt. nem lehet tudni. Bizonyára vastag héjú csemegeszőlő, amit jól el lehetett tartani télen, mert rendszeresen nagy mennyiséget tettek el belőle. Először gyékényen vagy papíron szétterítve kicsit megszikkasztották, utána pedig felkötözték és rudakra a kamrába akasztgatták. Termeltek még Otelló, rózsaszín Saszla és Kövidinka fajtájú szőlőt is. A szüret esetenként 15-20 embernek két napig tartott. A szüretelők a napszám mellé ebédet is kaptak. Birkapaprikást krumplival és tésztalevest. Ilyenkor a szakácsné is kiment, és a közeiszőlői házban főzte meg az ebédet. A családi élelmezéshez felesleges szőlőt eladták. Almafáik is voltak: angol Parmen és más ismeretlen fajta. A szőlőt is és az almát is a félegyházi lakos, a Pesten gyümölcsnagykereskedő, Hatvaniné vette meg. A közeiszőlői területről szüretelt szőlőből nem készítettek bort, bár a napló más részén utal arra. hogy 65