Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Bürger in Kiskunfélegyháza 1890–1913. (Studia Folkloristica et Ethnographica 38. Debrecen, 1996)

A naplóból nem derül ki, hogy a 23 év alatt (1890-1913) e kommenció hogyan változott. Más forrásokból tudjuk, hogy mértéke és az élelmiszerek milyensége évenként külön egyezség tárgya volt. A háztartásra költött havi összeg, legalábbis az, amit a naplóba Róza feljegyzett, megközelítően a férj évi fizetésének 1/10-ed része volt, ami tekintve a család létszámát, egy takarékos életvitelt tett lehetővé. Ezért Róza különösen nagy gondot fordított az olcsóbb saját termelésű, vagy kedvezményesen beszerzett nyersanyagok felhasználására. A havonként a férjtől kapott háztartási pénzt azok az összegek egészítették ki, amelyeket a kisegítő gazdaságként a háziasszony hatáskörébe utalt közeiszőlői gyümölcsökből vagy a feleskertészek feleségei által neveltetett baromfiból kiámlt. Minden krajcárt igyekezett megfogni, ezért pontosan feljegyezte az eladási árakat, s azt is mit mennyiért vásárolt, nehogy legközelebb tudatlanságból túlköltekezzen. Évenként 200 ft körüli összeget árait a háztartásban feleslegesnek ítélt baromfiból, tollból, gyümölcsből. Feljegyzései szinte változatlan árakról tanúskodnak. A pehely kilója 1899-ben 3 forint 10 krajcár volt, 1903-ban 3 ft 50 krajcár, tehát alig változott. Ugyanez figyelhető meg a baromfi eladási áraknál is. Az egész Hoffer háztartásban állandósult egyfajta rendszeresség. ami a munkavégzés ritmusában és a felhasznált anyagok mennyiségében is tükröződik. A háztartási munkákat éveken át azonos ütemezés szerint végezték. A nagymosás havonta 2-3 napig tartott, s általában 9 db szappant használt el a mosónő. A vasalás ezt követően 2 mi pot vett igénybe. A mosáshoz szükséges szappant a disznóvágás zsíros hulladékából Róza asszony főzette. A szappanfőzőnőt a házhoz hívták, ahol a napszám mellé reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát is kapott. A feljegyzés nemcsak azt tartalmazza hogyan, miből, mennyi szappant főztek, hanem a főzőasszony menüjét is. Ez utóbbi szintén bizonyos állandóságot mutat. A reggelihez járt a pohár pálinka, az ebédhez és vacsorához pedig a bor. Más munkásoktól eltérően azt ette ebédre, amit a családtagok, s külön feljegyzi azt is, hogy e mellé fehér kenyeret kapott. A vacsora is húsos étel volt. Amikor a mosás pénteki napra esett, arra is ügyeltek, hogy ne zsírral, hanem a katolikus böjt előírásait betartva vajjal főzzenek. Kiemelten megbecsült volt ez a munkafajta. Évekig ugyanaz a személy végezte. A Hoffer-házban a 23 év alatt két szappanfőző asszony, Zsibritáné és Bornyúné járt. Keresztnevüket - ellentétben a szolgálókkal - soha nem írta le Róza. 64