Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)
Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Legelők
Az árendált puszták használatára nem vonatkoztak a redempcióból fakadó jogok. A tanács és a gazdasági gyűlés nem csupán a redemptusok képviseletében hanem, mint az egész település gazdasági életének irányítója határozott a puszták bérbevételéről, vagy a bérletek felmondásáról. A bérleti összeget a fűbérből teremtették elő, ezért az itt legeltetett állatok után mind a redemptusok, mind az irredemptusok fizettek fűbért. A kivetett taksák összege azonban nagymértékben eltért egymástól. Mivel itt nem váltott földek tartozékáról, hanem a helység által bérelt legelőről volt szó, a redemptusokból álló tanács közigazgatási úton hozott határozata jogellenesen alkalmazta azt a gyakorlatot, amely a privilégiumból eredően a redempciós földeknél szokássá vált. Azt, hogy a jogellenes határozat gyakorlattá válhatott, a tanács és a redemptus közbirtokosság összefonódása tette lehetővé. A bérelt Kömpöc és Mérges pusztákért a redemptusok egy marha után 5 krajcárt, míg az irredemptusok 18 krajcárt fizettek. 35 Az irredemptus, mivel a legeltetési rendet is a tanács szabta meg, kénytelen volt állatai után a magasabb fűbért is megfizetni, hiszen még ha volt is valamennyi saját földje, azon Demeterig (október 26.) csak a fejős juhokat és teheneket tarthatta. A barom csak a bérelt pusztákon legelhetett. Tovább növelte az irredemptusok hátrányos helyzetét az 1775. évi legeltetési rend, mely szerint „a baromra való marha tartása, kivált az irredemptusoknak tilos, sem ökör, sem tehéncsordán, sem tanyán tartani nem lehet. Az irredemptus fejős teheneit amíg a csorda kijár a redemptus tanyájára befogadni tilos". 36 Az intézkedés újabb bizonyítéka annak, hogy a földnélküliek vagyon gyarapítását, s esetleges földszerzési lehetőségét állattartásuk korlátozásával is akadályozták. Az 1800-as évek után e gyre gyakrabban szám szerint is megszabták, hogy az egyes társadalmi réteghez tartozók milyen feltételekkel és mennyi állatot tarthatnak. Különösen a nagyon elterjedt juhtartást korlátozták. 1819. december 18-i tanácsi határozat rögzítette, hogy: 35 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 4. 70./1772 36 BKML. Kf. Lt.. Prot. Pol. 4. 322./1775. 83
