Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Földhasználat. A redemptusi jogok érvényesülése a földhasználatban - Legelők - Legeltetési rend

„1. Városunkban olyatén irredemptus lakosok nem találkoznak akik felesleg való barmos marhákat tarthatnának. 2. Az olyatén irredemptus lakosok, kiknek 4 darab igavonó jószágai vannak, és a közönséges terheket viselik, tarthatnak 30 darab nőstény juhokat és ezeknek bárányaikat"." Azok a földnélküli lakosok, akiknek egyéb jószágaik nem voltak - tehát igavonó állatokkal közszolgálatot nem teljesítettek -, juhokat egyáltalán nem tárhattak. A juhászok saját birkái ott lehettek az általuk őrzött nyájban, de csak a megengedett számban, pl. 1500-2000 juh őrzője 60 db-ot, 700-1000 juh pásztora 40 saját birkát legeltethetett. Legeltetési rend A legeltetés rendjét a birtokossági gyűlésben vagy a tanács ülésén állapították meg. Megkülönböztették a tehén-, az ökör és a baromcsordát. Ez utóbbi a teljes ridegtartást jelentette. A marhákat általában öt falkába osztották, nem értve ide a „göbölytartó compániák" állatait. Legeltetési helyük Csólyoson vagy Mérgesen volt. 1776 után ezekhez csatlakozott Kömpöc puszta, ahol korábban a vízhiány miatt nem tudtak gulyát tartani. 1776-ban azonban kutat építettek és egy falkát itt is legeltettek.

38 A falkák járását három évenként jelölték ki, ilyenkor lehetett egyes gazdák marháit másik falkába irányítani, vagy a silányabb és jobb legelőket a falkák között megcserélni. Az ökörcsordákat - legtöbbször kettőt - nyár elején a ferencszállási kaszálón legeltették, hogy jól felhizlalva értékesíthessék. A ferencszállási kaszálókról csak július elején tiltották ki a két ökörcsordát, hogy a télire betárolandó szénát már ne károsítsák. A gulyákat november végén a távolabbi legelőkről szintén áthajtották Ferencszállásra. Elsőként a Mérges pusztán legeitettetett, december BKML. Kf. Lt. Arc. 16. С 1. F 5. № 87./1821. BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 4. p. 338./1776. 84