Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

A Jászkun földtulajdon - A tőkeföld és a tőkeföld forgalmazása

A JÁSZKUN FÖLDTULAJDON A takeföld és а tőkeföld forgalmazása A redempciótól az első földkönyv, a Liber Fundi elkészítéséig tartott az az időszak, amikor a helyi társadalom belső szerkezete folyamatosan változott. A változásokhoz nagymértékben hozzájárult, hogy a megváltott - bár még teljes egészében ki nem fizetett - földeket szabadrendelkezésű tulajdonnak tekintették, amit tulajdonosaik az elővételi jogok betartása esetén szabadon adhattak-vehettek. Igaz, az első tíz év földforgalmáról még nem mondható el, hogy azok a föld tényleges értékét és minőségét is figyelembe vevő adásvételek. Az árak megfelelnek a redempciós eszmei értéknek, tehát lényegében redempció-átvállalások. Az adásvételek módjáról, először 1750-ben a nádor, majd 1751-ben a Királyi Resolúció is rendelkezett. Mindkét rendelkezés megtiltotta, hogy akár házat, akár redimált földet a bíró és a tanács tudta nélkül adjanak-vegyenek. ' Ahhoz, hogy az adásvétel hiteles legyen, az eladónak és a vevőnek is a tanács testülete előtt vagy a főbíró és még legalább két szenátor jelenlétében kellett kijelentenie a szándékot. Az egybehangzó kijelentések után a megtörtént akciót beírták a tanács jegyzőkönyvébe, hogy örök emlékezetül és hiteles bizonyságul szolgáljon a későbbi esetleges perek vagy viták esetén. Ezért pontosan feljegyezték az ingatlan adatait, szomszédait és az eladási árát is. Az 1750-es rendelkezés nem csupán azt mondta ki, hogy az adásvétel a tanács előtt történjen, hanem azt is, hogy mielőtt az akciót a jegyzőkönyvben rögzítenék, azt nyilvánosan ki kell hirdetni és öt nap várakozási időt kell tartani. Ez alatt az időszak alatt mód 1 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 1. p. 94. /1755. 35