Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Életlehetőségek a redemptus gazdaságban

Öregbéresek Név hány évben Görbe Mihály 2 Bartsik János 1 Otcskó György 1 Oroszi Mihály 3 Kiss Máté 1 Pritska Ádám 2 Mengyis Mihály 1 Sallai István 1 Szabó József 1 Nem véletlenül nevezzük pozíciónak az öregbéres munkakörét. Itt ugyanis az „öreg" jelző egyáltalán nem a béres korát jelenti. A szó a vezetőnek kijáró tiszteletet fejezi ki. Az öregbéres irányította a többi bérest vagy a gazda távollétében akár a gazdaságot is. Feladatköre nem csak a mezőgazdasági munkákban való jártasságot követelte meg, hanem a megbízhatóságot és felelősségvállalást is. Mindezt a többi szegődményesnél lényegesen jobb bérezésével is elismerték. Öregbéresnek csak az után fogadtak fel valakit, ha már dolgozott harmadik vagy második béresként, vagyis beletanult a munkába és bizonyította megbízhatóságát. Például, Horváth Antalnál Mengyis Mihály 1798-ban és 1800-ban második béres volt, 1801-ben viszont öregbéres lett. Oroszi Mihályt háromszor is megfogadta öregbéresnek: 1796-ban, 1798-ban majd 1802ben. Voltak olyan munkavállaló családok, akiknek több tagja is Horváthéknál dolgozott. Az említett Oroszi családból 1802-ben Mihály öregbéres, József második béres volt, Rozália pedig 1801-ben Horváth Antal 1800-ban született Antal és Imre nevű gyermekeinek a dajkája. Juhász György 1799-ben a gazda esztendős juhásza volt, de ezt megelőzően 1795-ben Juhász Rozália, 1796-ban Juhász Ágnes a család szolgálója. Egyikük sem töltötte ki az egész évet. Rozália októberben eltört egy lámpást, s ezzel vége szakadt itteni munkakörének, Ágnes csak szűk négy hónapig dolgozott Horváthéknál, amikor megbetegedett, majd 225