Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Életlehetőségek a redemptus gazdaságban

szoknyájának varratásáról, sőt még hajfonó és ingváll ujjának készíttetéséről is. A méretre készült ruhadarabok tehát nem csak a jobbmódúak ruhatárában, hanem a munkavállalóknál is szo­kásban voltak. A szegődöttek bérének nagyobb hányadát a természetbeni juttatás, a termény és a ruházat képezte. A tíz év alatt feljegyzett megállapodásokból a korszak közemberének ruhatárát rekonst­ruálhatjuk. A ruhadarabok rangjelző funkciója és értéke miatt a szűr, a ködmön, a suba többnyire az öregbéres járandóságában szerepelt. A drága szűr és suba a második és harmadik béres já­randóságába, még az alacsonyabb összegű készpénzfizetés mel­lett is, csak néha fért az éves bérbe. A lábbeli juttatásban is vál­tozatosságot figyelhetünk meg. A csizma mellett kaptak és hasz­náltak bocskort és a gyerekek bakancsot is. A bakancs kizárólag a szegődtetett gyerekek ruhatárában fordult elő. Csizmát is vi­seltek, de bocskor viselésére utaló bejegyzést a gyerekek eseté­ben nem találtam. A bakancsnál megkülönböztették a cserzett bőrből készültet és a cserzetlent. Fejfedőnek süveget hordtak. Csupán a gyermekmunkások között találtam olyanokat, akik fej­revalónak kalapot kaptak. 1799-ben kalapot kapott az ostoros gyerek, 1802-ben a kanász gyerek, 1803-ban pedig a béres gyerek. Igen változatos a szolgálólányoknak és dajkáknak adott ru­haneműek összetétele. A kabátot helyettesítő felsőruha minden esetben a ködmön volt. A lábbeli vagy csizma vagy papucs. Az öltözék dísze a pruszlik lehetett. A napló szerint az 1793-1803-ig terjedő időszakban a szolgálók és dajkák ruhatárában előfordult: habos pruszlik, közönséges pruszlik, festett pruszlik, szőrprusz­lik, selyempruszlik. A szoknya: teveszőrszoknya, szebeni szok­nya, festett szoknya volt. Legtöbbször szebeni szoknyát kaptak. A kötények között a leggyakoribb a kék kötény, esetenként meg­különböztetik a szakácskötényt. A kendő: tarka kendő, közönsé­ges kendő, selyemkendő, vagy kék kendő volt. Sokszor egyszerű­en csak kendőt írtak, minden jelző nélkül. Csak kétszer fordult elő ingváll és egyszer a pendel. Az alsó ruházatot ugyanúgy, mint a férfiaknál, egyszerűen csak fehér ruhának nevezik. A nőknek csak készpénz és ruha járt, csak a sajtos kapott 1799-től 4-8 véka búzát is. 220

Next

/
Thumbnails
Contents