Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Életlehetőségek a redemptus gazdaságban

enyelgésből összve égetett egy zsákot, egy zacskót, és egy asztalkendőt eleséggel együtt". A kár 7 forint lett. Gyaníthatjuk, hogy annak, aki a legény élelmét a rétre kihordta, köze lehetett az eseményekhez, hiszen a november 20-i napsugár tüzétől aligha gyulladt lángra az élelem, sokkal inkább Palásti Jancsi. A gazda viszont nem mérlegelte az okokat, s a 7 Ft kárt szigorúan levonta a legény béréből. A béresek közül többen beleuntak a szolgálatba, vagy talán csak világot akartak látni, esetleg a toborzáskor megivott ingyen bor hatása alatt beálltak katonának, és otthagyták a szolgálatot. A katonáskodás vállalása dicséretes cselekedet volt a Jászkunságban, és nyomós ok a szolgálat elhagyására. Ilyenkor végelszámolást készítettek, és új személyt fogadtak a katonának ment béres helyébe. Hasonlóan jártak el nősülés esetén is, ha az új asszony az esküvő után elvitte a férjét. Amikor ilyen nyomós ok nélkül hagyta el a gazdáját a béres, a szolga vagy a szolgáló a pusztázók vagy vakterok megkeresték és visszavitték, sőt még büntetést is kapott. A parasztgazdaság, a szorosan vett alkalmazottakon kívül, rendszeres munkát adott több kismesterség művelőjének: a kovácsoknak, bognároknak, a takácsnak, a bocskor és csizmakészítő mestereknek. Naponta szükség volt szakembert igénylő javításokra, olykor kocsilőcsöt vasaltatnak, olykor egy lakatot vagy egy szerszámot készíttetnek. A kovács által végzett apróbb, nagyobb munkák annyira rendszeresek, hogy Horváth Antal a béreseihez hasonlóan Nagy Ferenc kovácsnak előleget is ad a majd elvégzendő munkákra. A kovácshoz hasonlóan rendszeresen adott munkát Szvatsek takácsnak. A csizmapatkolás, foltozás, talpalás, bocskorvarratás, vagy csizmafejelés pedig szinte minden munkása fizetési elszámolásában megtalálható. A takács által megszövött vásznat külön festették, de olykor nem is a vásznat, hanem a már kész szoknyát vagy kötényt festetik be. Egy szoknya és kötény festetéséért pl. 1 forint 30 krajcárt számol fel Horváth gazda, máskor vászon festetésért egy forintot. Több bejegyzés tanúskodik lajbi varratásról, a szolgáló csizmájának varratásáról, a béres nadrágjának varratásáról, a szolgálólány 219