Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Életlehetőségek a redemptus gazdaságban

a pipázóktól szedtek, s kicsit keveredett benne az adó és a büntetéspénz minősége. A férfi cselédek, béresek szinte kivétel nélkül előleget kaptak dohányra és borra vagy dohányra és kovára. Ez utóbbira a tűzgyújtáshoz volt szükség. Pipára is gyakran a gazda adott pénzt. A pipa vagy dohánypénz általában 3 krajcár, borra azonban 10 krajcárnál kevesebbet soha nem kaptak. Az italozásnak sokszor büntetés lett a következménye. Oroszi Mihály öregbéres pl. június 8-án kapott borra 12 krajcárt, de ezután a gazda bejegyezte, hogy Oroszi három nap „oda kóborolt", s ezzel 51 krajcár kárt okozott. Az ő számlájára írta azt a 18 krajcárt is, amit Oroszi kereséséért a vakteroknak fizetett. Nagy a valószínűsége, hogy a kóborlás és a borra kapott pénz között volt némi összefüggés. Németh József harmadik béres jegyzékében 1798 februárjában, vagyis farsang idején, azt olvashatjuk, hogy a béres „megrészegedett", a munkából elmaradt, és szégyenében elszökött. A borozás tehát elfogadott magatartás volt, de a részegség már szégyent hozott a mértéket nem ismerő fejére. Annál is inkább, mert a részegséghez szükséges italmennyiséget a gazdától kapott előlegből már nem tudták előteremteni. Ezért az italozás gyakran párosult kisebb-nagyobb tolvajlásokkal. Hol egy-két aprójószág, hol egy-két véka gabona került illegálisan a csárdásokhoz, hogy az árát az italozó elmulathassa. Ezek az esetek legtöbbször kiderültek, s kisebb vétségnél a gazda a munkabérre terhelte a lopást, de nagyobbaknál vagy feljelentés vagy elcsapatás lett a helytelen viselkedés eredménye. A gazdacsalád és alkalmazottai körében is kiemelkedő eseménynek számított a vásár. Akár helyben, akár Kecskeméten vagy máshol volt is, erre az eseményre készültek. A gazda gondosan feljegyzett előleget adott cselédeinek. Más forrásból tudjuk, hogy a félegyházi vásárokban külön kávés, pálinkás, boros sátrak voltak. Ez utóbbiakban muzsikát is szolgáltattak, és táncolni is lehetett. Megjelentek a pecsenyesütők, és mutatványosok szórakoztatták a vásározókat. Ilyenkor távolabbi vidékekről és a környező tanyákról, pusztákról is bejöttek az emberek. A gazdák itt vették meg a cselédek ruha és lábbeli járandóságát, itt adták el az állatok jelentős részét. 217