Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Életlehetőségek a redemptus gazdaságban

szolgált 1797-ben a Horváth gyerekek mellett és mérgében eltört két tálat. Miért volt mérges? Ki tudja, talán a négy gyerek, talán a gazdasszony bosszantotta fel. Tény, hogy a szolgálók sűrűbben váltották egymást mint az esztendő letelt volna. Ha a szolgáló férjhez ment, otthagyta a szolgálatot, de volt olyan is, aki megszökött. A tíz szolgálólányból négyen az itteni szolgálatuk alatt mentek férjhez, és az októberben; novemberben tartott lakodalom után otthagyták a szolgálatot. A szolgálók a házimunkában, a fózésben, az aprójószág - liba, kacsa, csirke - etetésében és a disznóetetésben segítettek. A libatartás már ebben az időben is nagyobb mértékű lehetett, mert a tanyákon tartott s a Nyomáson legeltetett libákról is tudunk. A Nyomás egy részét úgy is nevezték, hogy „Lúd Pást", ami az ott legeltetett nagyobb számú libára utal. A fölösleges aprójószágot értékesítették. A korabeli baromfiárakat is ismerjük. 1795-ben két jó nagy csirkét 12 krajcárért, két hízott kacsát 30 krajcárért, húsz tojást 12 krajcárért lehetett venni. A tanyáról ellopott három lúdért viszont 1 forint 30 krajcárt számoltak. Egy szakácskötény ekkor 12 krajcár, a csizmapatkolás 20 krajcár körüli pénzbe került. A szolgálólányok végeztek minden munkát ami a ház körül adódott, de mosóasszonyt külön fogadtak. A főzés még kemencében vagy a szabadkémény alatti rakott tűzhelyen bográcsban történt. Főző edényeik cserépből, vasból, rézből és cinből készültek. Ez utóbbit esetenként a kemencében el is olvasztották. A cserépedények - szilkék, bögrék, fazekak - is gyakran eltörtek. A parázs után maradt hamut a hamuvivővel kivitték az utcára, ahol tere-fere közben megfeledkeztek róla. így fordulhatott elő, hogy a károk között hamuvivő elveszítéséről is olvashatunk. A két alkalommal is bejegyzett fésűösszetörés pedig arra utal, hogy a férjhezmenendő lányok el-el csenték a háziasszony „frizér fésűjét", s ketten össze is törték azt. A férfiaknál általános a dohányzás, ami ebben az időben még egyértelműen pipázást jelentett. Az utcai pipázást a tűzveszély miatt szigorúan tiltották. A pipázás visszaszorítását célozta az úgynevezett „pipa taksa" is. Ez egy különleges adónem volt, amit 216