Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Életmód és mentalitás

Péter István kiskun kerületi táblabíró felesége J 782-ben A redemptus gazdák a lábravaló (gatya) és ing felett ezüstgombos lajbit vagy mentét, kankót, subát vagy szűrt hordtak. Félegyházán ez utóbbiak közül díszességüket is hangsúlyozza a cifraszűr kifejezés, ami a gazdagon hímzett szűrökre utal. A szűröket, subákat nem csak a redemptusok, mások is, főleg a pásztorok viselték. A megkülönböztető rangot a díszességgel fejezték ki vagy azzal, hogy pl. a suba hány bőrből készült. A nadrágok között előfordult a birkabőrből készített is. A lábbelik a csizmák különféle válfajából kerültek ki. Bocskort csak a munkavállalói rétegekbe tartozók hordtak, bakancsot úgyszintén. Egyetlen kivétel volt, az utolsó útra öltöztetett gazdára halotti bakancsot adtak. Az öltözetnek rangjelző funkciója volt. S ennek megtartását nem csak a szokásjog tette kötelezővé, a helyi tanácsok és a Jászkun Kerület magisztrátusa is folyamatosan előírásokkal és tiltásokkal gondoskodott a rangjelző funció megmaradásáról. 1780-ban a Jászkun Kerület körlevele minden jászkun helységben megtiltotta, hogy a pásztorok kurta- és csipkés inget viseljenek.

34 E tiltásnak erkölcsvédő hatást is tulajdonítottak, mert a hatósági vélemény szerint e ruhadarabok viselése „tsak a könnyedség, és a csárdában lévő rossz életű asszonyoknak csalogató mesterségük". Érdekes módon általában minden férfi számára tiltották a sapka viselését. A kiskun kapitány úgy rendelkezett, hogy „Béresek, betyárok, akár lakosok ha sapkában járnak és a régi magyar süvegeket, amelyek viselése őket illeti félre vetették, a sapka elvetessen és csak 24 óra árestom után bocsájtassék el. Viselje magyar hazájának öltözetét, akár kalapot, 34 BKML. Kh. Lt. Prot. С. X. p. 142./1778. 159