Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Életmód és mentalitás

Női ruhára való gombok (KM. Ngy. 55.1146.1,55.1144.1,55.1152.1) akár süveget". 1812-ben félegyházi tanácsülésen elfogadták, hogy ezentúl „senki a szolgálóknak aranyos, selyem, vagy teveszőr ruhadarabokat adni, vagy ígérni ne merészeljen". A példamutatásra is hangsúlyt fektettek, hiszen a megfelelő öltözet a tekintélytiszteletnek is feltétele volt. A tanácstagoknak különösen ügyelniük kellett az öltözetben is az illendőség és „külső csinosság" megtartására. Kifejezetten tilos volt például a templomban az istentiszteleten mocskos öltözetben vagy bőrbundában megjelenniük. Hasonlóan megintik azokat a gazdafiakat is, akik bár jobb gazdák fiai „általában zsíros hajjal és egy gatyában járnak még közönséges helyeken is, s ez a jó erkölcsöt is rontja". A nagyvárosi, főleg pesti és budai divat a XIX. század első évtizedeiben éri el Félegyházát. A Pesten vagy Budán tanuló fiúk ruhatárában fordul elő a nyakra való kendő, a kaput, a zsebbe való kendő, a selyemből, sifonból,

38 damasztból készített ruhadarabok. Ugyancsak a XIX. században terjed erőteljesebben a kékfestő anyagokból készült ruhadarabok viselése. Az 1830-as években már nem csak a helyi festők dolgoznak Félegyházán, a vásárokba és búcsúkba más települések kékfestő mesterei is megjelennek. Őket ugyan a helybeli festők kérésére a piacokról és búcsúkról kitiltotta a tanács, de az évi négy országos vásáron továbbra is árusíthattak.

39 35 BKML. Kh. Lt. Prot. С. V. p. 41./1773. 36 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 11, p. 120./1812. 37 SZML. JKK. Kig. Fare. 4. N°1989./l8l6. sifon= lenből szőtt keményített anyag 39 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 21. p. 160./1832. 160