Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Mezővárosi életforma - Életmód és mentalitás

Kézi tükör és gyertyatartó. Anyaguk gyöngyház és fém (KM. Ip.gy. 68.5.1) A befolyt összeg törvényes évi kamata 1164 Ft, még Pesten is, ahová az özvegy költözni kívánt, fedezte további megélhetésüket. Arról most nem is szólunk, hogy a kapitánynak más kiskun településen is volt ingatlana. Ezen kívül az egyéb ingóságokat és házieszközöket is licitálták, de listájuk sajnos nem maradt meg. Azt viszont ebből a dokumentumból is láthatjuk, hogy a jobbmódú redemptusoknak és nemeseknek olykor több városi házuk is volt. A 3500 forintos ház a legnagyobbak, legdrágábbak közül való lehetett, hiszen az 50-100 forintért, sőt ez alatti áron gazdát cserélt építményeket is „háznak", fennálló háznak nevezték. Az értékkülönbözet az építési mód és az épület méretbeli különbségét tükrözte. Láthattuk: a Maár-házak közül is drágább volt a zsindelyes. Félegyházán 1800-után az égetett tetőcserepet is zsindelynek, esetenként cserépzsindelynek nevezték. A tetőfedésre alkalmas cserepet az idehívott fogadott mesterek helyben, az Alpár felőli határrészen kitermelt agyagból, a szénégetéshez hasonló módszerrel égették. A XVIII. század végén már a Jászkun Kerület rendszabásai is előírták, hogy a házakat csak kőből, földből és vályogból, utca153