Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

A napszámbérek alakulása (xr=krajcár) Év Kaszás Gyűjtő Kapás Kötöző Arató rész Év Kaszás Gyűjtő Kapás Kötöző Őszi búza Tavaszi búza Kétszeres Rozs 1761 17xrl máriás 9xr3 garas 12xr4 garas 7xrl peták 9-ed 7-ed 1780 18 xr 12 xr 12 xr 7xr 9-ed 7-ed 8-ad 8-ad 1803 30 xr 15 xr 12 xr 9xr 16-od 1811 lFt 15 xr 42 xr 36 xr 15-öd 12-ed 1820 30 xr 18 xr 18 xr 11-ed 10-ed 9-ed A bérek megállapításánál irányadónak tekintették a Pest megyei béreket, s annál a Kiskunságban kicsit mindig alacsonyabb bért szabtak. Az ide járó felső-magyarországi, szlovák és morva napszámosok bérét szintén alacsonyabban szabták meg, mint a helybeliekét. 1761-ben a magyar kaszás bére 17 krajcár, a szlovák és morva kaszásé 14 krajcár.

9 Időszakonként is változtak a bérek. Szent Iván-napig egy-két garassal kevesebb volt a kaszások bére, mint utána. Ugyancsak alacsonyabb volt az asszonyok és gyerek „gyűjtők" bére. Ha a felnőtt férfi bére pl. 12 krajcár volt, akkor az asszony és gyermek csak 7 krajcárt kapott. Szokás volt a napszámos munkásnak ételt is adni, erre általában 3-12 krajcárt vontak le. Félegyházán voltak olyanok is, akik egész évre egy gazdához szegődtek el kapásnak, ezek nem napszámbért, hanem a béresekhez és éves szolgákhoz hasonlóan évi bért kaptak. 1806-ban, mivel ezt a kerület nem limitálta, a helyi tanács a kapás évi bérét 20 Ft-ban szabta meg, és emellett egy hónapig szabadon dolgozhatott részesként, vagy 20 Ft-ot és tíz véka búzát, plusz tíz véka árpát kapott. A marokverők bére megegyezett a gyűjtőkével, a boglyázóké és petrencehordóké a kaszásokéval, a napszámos kapásoké a szőlő9 BKML. Kh. Lt. Prot. С. I. p. 299, 399, 401.; A bérezési különbség azért vált szokássá, mert a magyar kaszások kaszája nagyobb volt mint a peremvidéken használt. A magyar kaszával, méretéből adódóan, ugyanannyi idő alatt többet lehetett learatni. Lásd: Orosz., 1995. 10 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. Ю.Р. 380. 122