Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

Magyar kasza és tót kasza (55.1227.1,55.4.13) nyitókéval és a metsződével. Az 1811. évi kiugróan magas bérekre csupán annyi magyarázatot találtunk, hogy azt a helyi tanács azért állapította meg annyira magasan, mert a kerületi limitáció szerint nem vállalták a napszámosok a munkát.

11 A limitációt megszegőket - ha kiderült - büntetéssel sújtották, a gazda 3-5 Ft-ot fizetett, a napszámos 15-25 pálcát kapott.

12 A részes munkások részének megállapításánál a jégveréses vagy egyéb károsodott gabonák esetében a gazda a limitációtól eltérően is alkudhatott. A nyomtató rész mindig eggyel magasabb hányad volt, mint az arató, tehát a nyomtatásért kevesebb gabona járt, de általában úgy fogadták az aratókat, hogy a részes arató köteles volt el is nyomtatni. A limitációk azt is kikötötték, hogy a rész csak szemes gabonában adható ki. A női és gyermeknapszámot, mint említettük, külön állapították meg. Limitálták a gazdasszonyok, a szolgálólányok és a dajkák bérét is. Az 1810-es évek bérszabásai alapján: A sütő-főző gazdasszony évi bére konvenciós pénzben 30 Ft vagy 20 Ft, két pár fehér ruha, egy pár csizma, egy közönséges kék kötő és pruszlik, egy közönséges nyakra való kendő, egy ködmön és két szakácskötény. (1774-ben 16 Rft). A második szolgálónak, ki sütni is tud, konvenciós pénzben 20 Ft vagy 12 Ft és ugyanaz a ruha, mint a sütő-főző szolgálónak. (1774-ben 12 Rft). BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. U.p.50.; Figyelembe kell vennünk azt is , hogy 1811-ben igen nagy az infláció, aminek megfékezésére 1812-ben ötödére értékelték le a forintot. 12 BKML. Kh. Lt. Prot. Pol. XIII.p. 186/1794. 123