Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

kalmasokat és februárban ellenőrizték, kik azok, akik saját hibájukból nem szegődtek el. Az ilyen „henyélőket" 24 pálcára és változó idejű börtönbüntetésre ítélték.

4 A szegődtetésekre két szenátor felügyelt, s különösen arra vigyáztak, hogy már Újév napján megkössék az egyezségeket, nehogy sokan később a „farsangi heverés és könnyű élet kedvéért" a szegődést elhanyagolják.

5 Voltak olyan évek, amikor a szegődtetés helyét a kocsmában vagy vendéglőben jelölték ki, de három szenátor jelenlétében.

6 Esetenként a henyélőknek kilátásba helyezik, hogy a botbüntetés mellett katonának adatnak. Azoknak az éves béreseknek, szolgáknak, akik a következő évben nem kívántak előző gazdájuknál megmaradni, új esztendő előtt egy hónappal közölniük kellett távozási szándékukat.

7 Azt, hogy kit kell elszegődtetni munkára és kit nem, a tanács szabályozta, a határozatok megtartását pedig a kijelölt szenátorok ellenőrizték. 1809-ben kelt regulát ismerünk, de bizonyára más években is irányadónak tekinthető. E szerint: 1. Az olyan redemptus ember, akinek igavonó jószága nincsen ugyan, de háza, földje, szőlője igen, ha mindjárt hitvány is, szolgálatra ne kényszeríttessen. 2. Az olyan irredemptus se szegődtessen el, akinek háza, szőlője és igavonó jószága van, mellyel a városi és királyi szolgálatokat (értsd: közmunkák) viszi. 3. Az olyan zsellér, akinek se háza, se szőlője, hanem csak két igavonó jószága van, szegődtessen el. 4. Az olyanok, akik maguk gazdaságában nem éppen szükségesek, és testi hibájuk a szolgálatot nem akadályozza, szegődtessenek el.

8 A bérek megállapítása évenként a kerületi közgyűlésen, illetve helységenként a tanácsülésben történt. 4 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8.p. 379./1794. 5 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 8. p. 359./1793. 6 BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 5. p. 295./1781. 7 BKML. Kh. Lt. Prot. С III. p. 100. 8 BKML. Kh. Lt. T 122. NM./1810. 121