Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

Istállólámpa (KM. Ngy. 55.1535.1) Igen szigorú határozatok védték a limitációk megtartását. Azt, hogy minden rendelkezés ellenére adott esetben a munkaerőpiac törvényei érvényesültek, s a közigazgatási úton megszabott béreket megmegváltoztatták, éppen a sűrűn ismétlődő rendelkezések bizonyítják. 1758-ban azt a béres szolgát, aki alku után, bérfelhajtási céllal egyik gazdától a másikhoz szegődött, 50 botütéssel büntették, a csábító gazda pedig pénzbüntetést kapott. ' Visszatérő probléma volt, hogy a zsellérek közül sokan igyekeztek nyáron más vidékeken munkát vállalni. A félegyháziak főleg a Bánátba jártak részesmunkára, hogy az éves kenyérgabonát megszerezzék. Az útlevelek jegyzőkönyve tanúskodik a munkavállalók kiáramlásáról. Az utazás céljaként gyakran olvasható a bejegyzés „maga élelme keresésire". Az 1750-es évektől szinte évente hirdetik a kerületi és a tanácsi határozatokat, melyeknek a részben változó megfogalmazás ellenére ugyanaz a lényege: ha valaki nyári munkára kimegy, többé lakosnak vissza nem fogadják, mert „ki hol nyaral, tsak ott teleljen".

2 Az 1800-as években a tilalomszegő az első két alkalommal botbüntetést kapott, harmadszorra azonban a helységből is kicsapták. E tiltásokat nemcsak a helybeli munkavállalóknak publikálták. A félegyházi tanács a szomszédos helységek tanácsait is felszólította: ne csábítsák munkára az itt élőket. Előfordult ebből torzsalkodás is. A kecskeméti tanács 1800-ban válaszként közölte, többé a kecskemétiek sem vállalhatnak Félegyházán munkát. Gondosan ellenőrizte a tanács azt is, hogy minden arra alkalmas egyén munkát vállaljon. Évenként összeírták a szolgálatra alBKML. Kf. Lt. Prot. Pol. p. 132. BKML. Kf. Lt. Prot. Pol. 2. p. 131: Prot. Pol. 8.p. 310: Pol. 9.p. 422.; BKML. Kh. Lt. Prot. С XXI. p. 469. BKML. Kf. Lt. Are. 23. С 2. F 3. №3. 120