Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Munkaerő-gazdálkodás

MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS Az extenzív állattartásra és szántóföldi gabonatermesztésre alapozott tanyás gazdaságokban évenkénti szegődtetéssel alkalmazták a különböző rangú béreseket, pásztorokat. Az idénymunkákhoz pedig kapásokat, aratókat, szőlőkötözőket fogadtak, akik napszámosként keresték kenyerüket. A zsellérek vagyonosabbjai, akik már néhány állatra is szert tettek, különösen a családosok, igyekeztek saját házat vásárolni, vagy más házában lakást bérelni, munkaerejüket, vagy annak egy részét pedig szabad bérmunka vállalással értékesítették. A zsellérek legszegényebb, legkiszolgáltatottabb része, hasonlóan a commoransok legszegényebb rétegéhez, éves szolgálatot, bérességet vállalt. A pásztorok nagy része, eltekintve a számadóktól, a commoransok köréből került ki. A tanács gazdaságirányító tevékenysége mindkét réteggel kapcsolatban közvetlenül érvényesült a munkakényszer fenntartásában, a bérek limitálásában, a munka és életkörülmények szabályozásában. E szabályozó tevékenységben szembetűnően több tiltó, mint támogató vagy megengedő intézkedés született. A béresek, éves szolgák és cselédek szegődtetése minden évben január elsején vagy azt követően, a tanács által meghatározott napokon a tanács előtt történt. Az előzetesen már egyezséget kötött gazda és az általa alkalmazott zsellér vagy commorans megjelent a tanács házánál, ahol az e célra külön vezetett listára beíratták a megalkudott munkabért, a munkaadó és munkavállaló nevét. így a tanács ellenőrizni tudta az általa megszabott bériimitáció betartását, s azt is, hogy minden munkára alkalmas személy elszegődött-e. A későbbi gazda-cseléd viták eldöntéséhez is a munkavállalási jegyzék szolgált alapul. 119