Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

bérmálták, a hadsereg elpártolását jósolgatták. Örömet a déchéance nyilvánítása felett senki sem nyilvánított. Én kétségbe estem. Volt olyan is, ki Görgeit azon proklamációra emlékezteté, melyet a hadsereg megnyugtatására éppen e vidékeni átvonulásakor kibocsátott. О maga is e hangulatra megzavarodott, míg a dolognak tréfás oldalát felkereste, azt mondván: mily mulató lesz majd a fekete-sárga tiszt urakat látni nevetséges képekkel e hírre megjelenni sat."

248 Ám az ellenzők többsége - mint azt egyéb forrásokból tudjuk - egyszerűen az időpontot kérdőjelezte meg. Tehát azt mondta, hogy az ország egy része és a főváros még a cs. kir. csapatok kezén van, s így a függetlenség kimondása inkább kívánságot, mint tényt fejez ki. Görgei pedig csak annyit jegyzett meg, hogy akkor mi lesz, ha a magyar hadsereg valamelyik következő csatában vereséget szenved.

249 A VII. hadtest tisztjei azonban nem vettek részt ebben a zöld asztal melletti politizálásban, hiszen éppen a Garamon való hídveréssel voltak elfoglalva. Nincs olyan hiteles, korabeli forrásunk, amely szerint a VII. hadtest tisztjei akár egyénileg, akár testületileg tiltakoztak volna. A hír által keltett aggasztó benyomásokat Kossuthtal tudató Ludvigh április 18-án tovább beszélgetett a trónfosztást előző este bíráló tisztekkel. Ekkorra a hangulat jelentősen megváltozott. „Görgei, Damjanich, Nagysándor, Leiningen ezt oly dolognak tekintek, mely a háború által úgyis már ki volt mondva, s örömemre mondhatom, hogy a hadseregben az egyetértés a déchéance által meg nem zavartatott. E lépésre a hadsereg el nem volt készülve - írta - , s még a különben szabadelvű emberek is az eszközben akadtak fel. Kell, hogy a határozat kihirdetésével a hadsereg megeskettessék. Ma mindazok, kik tegnap velem dühödten disputáltak, tökéletesen megnyugszanak, azt adván okul tegnapi kitöréseiknek, melyeket csak barátságos s bizalmas aggodalom nyilvánításoknak mondanak, hogy a hadsereg szelleméről magok sem voltak kellően felvilágosítva, de miután örömmel meggyőződtek, hogy a főbb tisztek nem akadnak fel, maguk is szeretik, hogy a változáson túlestek." (Azaz az előző esti ellenzők nem a felső vezetők közül kerültek ki.) Ludvigh április 18-án azt írta Kossuthnak, hogy ha Görgei „saját hadteste iránt nem volna tisztában, oda elindulok. Ha megnyugtat, egy pár napig itt maradok." Miután nem tudunk arról, hogy erre az útra sor került volna, s Ludvigh visszaemlékezéseiben sem ír róla, valószínű, hogy Görgei megnyugtató nyilatkozatot adott a VII. hadtest várható reagálásáról.

250 Április 19-én, a hír megérkezését követő második napon, mint láttuk, a hadsereg Nagysallónál szétverte Ludwig Wohlgemuth altábornagy frissen létrehozott cs. kir. tartalék hadtestét. Egy rövidesen Debrecenbe küldött futárral Görgei a következőket üzente Kossuthnak: „Annyit mondjon, hogy ha máskor oly fontos dolgot tenni akar, előbb legyen szíves velem közölje." Valamivel később Vukovics Sebőnek, a magyar hadsereg főkormánybiztosának szarkasztikusan megjegyezte: „Ha az urak DebrecenLudvigh János Kossuth Lajoshoz, Léva, 1849. április 18. Másolat az eredeti tisztázatról. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 2768. A szabadságharc erdélyi eseményeire vonatkozó iratok. Kornai István gyűjtéséből. 55-56. f. Az eredeti tisztázat 1945 előtt a MOL Vörös Antal gyűjtemény 1162. szám alatt volt található. A vonatkozó részt idézi Steier Lajos 211.0. 249 Vukovics Sebő 64-65. o. 250 Ld. a 248. jegyzetet. Nem ír a VII. hadtestnél tett látogatásáról későbbi visszaemlékezéseiben sem, noha beszámol a trónfosztás kapcsán Görgeivel folytatott vitájáról. Ludvigh János: Jegyzetek 1848-49-ről. (In:) Szószék és csatatér. Politikusi visszaemlékezések és naplók 1848-49-ből. S. a. r. Hermann Róbert. Bp., 2000. 402. o. 67