Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
ben ennek a győzelemnek a hírét meghallják, nem kétlem, hadat üzennek Oroszország császárának is." 251 Tény tehát, hogy az április 17-i morgolódást nem követte sem a tisztikar határozott fellépése, sem bomlása. A szabadságharc leverése után ugyan szinte mindenki azt állította, hogy nem helyeselte a függetlenség kimondását és a detronizációt, de a tényleges tiltakozásra nincsenek adataink. Sőt, utólag olyanok is a trónfosztással magyarázták a hadseregből való távozásukat, akik pld. fegyelmi vétség miatt voltak kénytelenek megválni katonai állásuktól. Igaz, arra sincs adatunk, hogy a hadsereg különösebben lelkesedett volna a döntésért. Görgei álláspontját pedig - amely az adott pillanatban meghatározta tisztjeiét is - jól mutatta a tavaszi hadjárat végén, 1849. április 29-én kibocsátott kiáltványa. Ebben a Habsburg-házat esküszegő rút dinasztiának nevezte, a háború időtartamáról és jellegéről pedig így nyilatkozott: „Sokan vannak köztünk, kik már kivívottnak hiszik hazánk óhajtott jövendőjét; de nem ámítsátok magatokat; mert ezen harc nem Magyarország és Ausztria közti harc egyedül, - ez európai harc leend: a természet adta legszentebb népjog harca a bitor zsarnokság ellen. - S győzni fog a nép; győznie kell mindenütt!" 252 A kiáltvány azért is érdekes, mert jelezte egy szakasz lezárulását, a történtek után nem volt olyan politikai tényező, amely lehetségesnek hitte a békekötést. És bár sem az európai harcból, sem a népjog győzelméből nem lett semmi, Görgei egyvalamit jól látott: a császári udvarban nem volt kompromisszumkészség. A tiltakozás elmaradása azonban nem jelenti azt, hogy hadsereg különösebben üdvözölte volna e lépést. Tudjuk, hogy április 28-án Komáromban egy díszszemle keretében kihirdették a fősereg jelen lévő alakulatainak a Függetlenségi Nyilatkozatot, de a jelenlévők többsége a Mednyánszky Cézár tábori lelkész által felolvasott szövegből egy kukkot sem értett, s inkább a ceremóniát követő kitüntetésosztás és parancskihirdetés érdekelte őket. 253 Annak ellenére, hogy Kossuth valamennyi hadtestet és önálló csapattestet felszólította a hódolati nyilatkozatok beküldésére 254 , ezek egyáltalán nem ömlöttek oly bőségben, mint ahogy a megyék és városok tisztelgő iratai. 255 A katonák részéről beküldött nyilatkozatok szerzői többnyire a hadseregben szolgálatot vállalt, radikális meggyőző251 Vukovics Sebő 66-67. o. A trónfosztás fogadtatására ld. Hegyesi Márton: Az 1848-49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp., 1898. 183-185. o.; Steier Lajos 211-214. és 217-221. o. Hermann Róbert: Molnár Ferdinánd alezredes memorandumai. (Adalékok az 1849. április 14-i trónfosztás fogadtatásának történetéhez). Magyar Tudomány, 1993/11. 1403-1411. o.; Kosáry Domokos I. 55-59. o.; Bona Gábor 47-51. o. A szemtanúi beszámolók közül Lenkey Károly bizonytalan kronológiájú visszaemlékezése is kiemeli, hogy a lévai főhadiszálláson csak a vezérkar, illetve a III. hadtest tisztjei voltak ott; az I. és VII. hadtestéi nem. Lenkey Károly emlékirata 1848/1849-ről. Szerk. Misóczki Lajos. Eger, 1999. 19-21.0. 252 Közli Görgey Artúr II. 55-56. o.; Görgey István II. 193-194. o.; Katona Tamás, 1989. 414-415. o., Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok. - Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 159-160. o. Eredeti fogalmazványát ld. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. Ms. 6222/110. Mázi Béla szíves közlése. 253 Az ünnepélyre ld. Klapka napiparancsát, HL 1848-49. 24/513. Leírja Szinnyei József: Komárom 1848-49-ben. (Napló-jegyzetek). Bp., 1887. [Reprint kiadás. Komárom, 2000.] 95. o.; Zámbelly Lajos 254 KLÖM XV. 58-59. o. 255 Ezt Görgei is kiemelte a kormányhoz intézett, 1849. július 2-i (elküldetlen) memorandumában. Közli Görgey Artúr II. 230-233. o.; Hermann Róbert, 2001. 445-447. o. 68
