Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

írta: „Tán említenem sem kellene, hogy minden nap, amelyet győztesen fejezünk be, saját csapataink szellemének felemelésére s az ellenségének lehangolására szolgál Minél erősebb az ellenség, annál erélyesebb legyen támadásunk, annál nagyobb lesz annak dicsősége, ki az ütközetet vezeti, annál eredményesebb a győzelem, amelyet szent ügyünkért, az egész emberiség ügyéért kivívunk." Sajnálja ugyan, hogy nem vezetheti személyesen az ütközetet, de sokkal jobban ismeri annál „a hadosztály- és dandárparancsnok urak tehetségeit, (...) a csapatok nemes vitézségét", semhogy csak egy percig is kétség gyötörje bármely ütközet kimenetele iránt, „melynek vezetését ily kitűnő férfiak kezébe teszem le." Estére tehát várja „azon örvendetes jelentést, hogy az ellenség kivettetett állásából, vagy legalább azt, hogy Hort bizonyosan megtarta„191 tott."

iyj Miután este 3

Á 6-kor megkapta Gáspár jelentését az ellenség visszaveréséről, felhívta a figyelmét arra, „hogy a hadsereg diszpozíciójával nincs összehangzásban Hatvant már ma erősen megszállni." De ha az ellenség Hatvant is kiürítené, a Hort melletti tábornak nagyobb biztonságára szolgál, ha Gáspár Hatvant egy szárny huszárral megszállva tartja.

194 A jelentés tartalmán fellelkesülve írta a szintén a táborban tartózkodó Kossuthnak: „Gáspár ezredes úr eddig győztes Hatvan - Hort közt!"

195 Gáspár este % 7-kor jelentette Görgeinek, hogy csapataival kiűzte az ellenséget Hatvanból, s megszállta a várost. „Az ellenség erős volt, de bátor csapataink menekülésre kényszerítették" - írta. Végül lőszerutánpótlást kért a tüzérség számára.

196 A hatvani ütközet nem volt jelentős győzelem, de a magyar támadás kezdetén pszichikai jelentősége nem volt lebecsülhető. Emellett elősegíthette a haditerv sikerét is, hiszen Schlik nem jutott értékelhető adathoz a magyar főerők hollétéről. Görgei április 3-án beadott hivatalos jelentésében kiemelte, hogy „Gáspár volt a vezér, s ő megtette, sőt akaratom ellen még Hatvanon is túl kergette az ellenséget." Görgei szerint Gáspár, Jelenleg legöregebb ezredese Magyarországnak", megmutatta, „hogy képes egy tetemesebb hadsereget sikerrel vezérelni"; ezért javasolta Gáspárt „ezen őáltala megnyert csata következtében tábornokká kineveztetni." 97 Kossuth április 2-án az Országos Honvédelmi Bizottmánynak küldött jelentésében „derék osztályvezérnek" nevezte Gáspárt.

198 Április 3-i jelentése szerint Görgei az ütközet előestéjén, s az ütközet közben is azt mondta: „Gáspár derék ember, s még nem volt alkalma 10.000 főnyi sereggel csatát önállólag vezénylem - mutassa meg, mit tud, érdemeljen ki magának egy tábornokságot, ha bajba jönne, közel vagyunk, majd kivágjuk." És Gáspár „becsületesen kiérdemlé a tábornokságot", pedig négy osztrák tábornok (Schlik, Liechtenstein, Lobkowitz, Parrot) „állott a szerény, csendes, egyszerű huszárezredesnek ellene." Az ütközet eredményeként „nekünk van egy cselekvéssel lett vezérünkkel több."

1 Görgei ugyanis úgy gondolta, hogy személyes fellépését a 193 Csikány - Hermann 151-152. о. 194 Csikány - Hermann 152. о. 195 Hermann Róbert, 2001. 284. 196 Okmánytár (e kötetben) No. 11.; Csikány - Hermann 153. о. 197 Hermann Róbert, 2001. 285-286. 198 KLÖM XIV. 797. о. 199 KLÖM XIV. 801. o. Április 14-én, a trónfosztást és a függetlenség kimondását indítványozó beszédében is úgy fogalmazott, hogy Gáspár a hatvani ütközettel „eddig tapasztalt vitézségén kívül hadvezéri képességét is" bebizonyította. Uo. 874. o. 55