Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Parrot csapatai délután 1 óra tájban azonban beleütköztek Gáspár és Poeltenberg csatarendben lévő hadosztályaiba. Erre Schlik utasította a Künigl- és Fiedlergyalogdandárt, valamint a Montenuovo-lovasdandárt, hogy szintén támadjanak. Az ütközet délután három óráig nagyobb részt ágyúzásra korlátozódott: Gáspár várta, hogy a hadtestből Ecsedre kikülönített két lovasszázad és a Csányba kikülönített Liptay-dandár megérkezzenek, Schlik csapatai pedig képtelenek voltak tért nyerni. Délután 2-kor Poeltenberg azt jelentette Görgeinek, hogy a csapatok felállítása változatlan, s hogy a Liptay-dandár beérkezése után megtámadja a szőlőhegyeket. Délután 3 órára megérkeztek a VII. hadtest kikülönített csapatai, s megérkezett a parancs az ellenség megtámadására. Erre Gáspár a Poeltenberg-hadosztályból a Kossuth- és Zámbelly-dandárt az ellenség balszárnyának átkarolasára küldte. Ide utasította a Liptay-dandárt is. A Zámbelly Lajos alezredes vezette két löveg és egy lovasszázad oldalba fogta az ellenséges balszárnyat, a Liptay-dandár pedig a szélső jobbszárnyon nyomult előre. Ezalatt a Gáspár-hadosztály a hort-hatvani úton foglalt állást, s nem mozdult sem előre, sem hátra, hogy időt adjon Poeltenbergnek az átkarolás végrehajtására. Pongrácz István naplószerű emlékirata szerint „ezen parancsnok bátor, elszánt katona, ki hazáját jobban szereti, mint az életét; erős idegrendszerrel ellátva; fejét se bólintotta az ágyúgolyók bömbölése- és sivításánál."

191 Schlik érzékelte, hogy jelentős erőkkel került szembe, s ezért visszavonult a Hatvan és Hort közötti szőlőhegyekre, de a Liptay-dandár és a Poeltenberg-hadosztály többi csapatai ide is követték, s megkezdték a Hatvan elleni koncentrikus előnyomulást. Schlik erre a Zagyva-híd előtti magaslatokra vonta vissza tüzérsége és gyalogsága egy részét, utászaival egy hadihidat veretett a Zagyván, majd megkezdte Hatvan kiürítését. Döntésébe az is belejátszott, hogy Damjanich III. hadtestéből a Wysocki-hadosztály is Gáspár segítségére sietett, s Schlik látta a közeledő hadoszlopot. A visszavonulást a Zagyva-hidat védő es. kir. gyalogság fedezte, s mindkét hidat sikerült lebontania. Mire a Wysocki-hadosztály megérkezett, Schlik feladta Hatvant, és lovasságával Bag és Hatvan közé, gyalogságával és tüzérségével Aszódra, majd Gödöllőre vonult vissza. Zámbelly állítólag rá akarta venni Gáspárt az ellenség lovassággal történő erélyes üldözésére, de az erre nem volt hajlandó. Nem tudni, hogy így történt-e, de tény, hogy Gáspár feladata Hort megtartása s az ellenség megverése volt - az esti órákban az ismeretlen erejű ellenség lovassággal történő üldözése kockázatosnak látszhatott.

192 Görgei - Poeltenberg délután 2 órakor írott jelentését véve - arra utasította Gáspárt, hogy „Hortnak a mi hatalmunkban kell maradnia." Közölte Gáspárral, hogy jobb oldalán hadászati értelemben véve nincs mitől tartania, ha pedig az ellenség át akarná karolni, a jobbszárny lépcsőzetes felállításával biztosíthatja magát. Bal oldalát viszont a III. hadtest Czillich-dandára fedezi. Tudatta, hogy két röppentyűt küldött két század gránátossal erősítésül. Nehogy azonban Gáspárt túlzottan visszafogja, a következőket Pongrácz István II. 93. o. 192 Az ütközetre ld. Okmánytár (e kötetben) No. 11-12., 36-37.; Franz Kocziczka 267-274. о.; A feldunai hadtest 117-119., 124-125. o.; Csikány Tamás: A hatvani ütközet. (In:) Horváth László, 1996. 49-64. o.; Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban. (In:) Horváth László, 1996. 65-74. o. Csikány - Hermann 154-162. о.; Böhm - Farkas - Csikány 106. о.; Katona Tamás I. 134-135. o. (Leiningen-Westerburg Károly naplója); Pongrácz István II. 91-101. o.; Zámbelly Lajos 87-94. o.; Görgey István 70-74. o.; Klapka György, 1851. I. 309-311. o.; Józef Wysocki 51-52. o.; Sáfrány Mihály 50-51. o.; Kovács István 299-302. o. 54