Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

A terv végrehajtása jól indult. Április 1-én a VII. hadtest Poeltenberg hadosztálya Horton, egy kisebb különítménye Hatvanban állomásozott. Vele szemben Schlik III. hadteste közeledett a pest-hatvani úton. Schlik célja az volt, hogy érdemi adatokhoz jusson Hatvan környéki magyar erőkről. Elővéd dandára kiűzte Hatvanból Poeltenbergét, amely Hort felé vonult vissza. A magyarok összesen két huszárt veszítettek. Görgei arra utasította a Gyöngyösön lévő Gáspárt, hogy hadosztályával vonuljon Poeltenberg támogatására, s Hortot mindenáron tartsák a magyar csapatok birtokában. Emellett arra utasította Gáspárt, hogy Poeltenberg és az ő csapatai felváltva adják az előőrsi szolgálatot. Gáspár át is vette az előőrséget, s jelentette Görgeinek, hogy az előőrsök jelentése szerint „az ellenség egy osztály lovast küldött előre, és végőrjeit megkettőztette. " '

87 Április 2-án Görgei arra utasította Gáspárt és Poeltenbergét, hogy maradjanak védelmi állásban, s szállják meg a Hatvantól keletre lévő magaslatokat és szőlőket. Azt is tudatta, hogy Csány községet a III. hadtest Czillich-dandára fogja megszállni. „Mint ez magától értetődik, a két hadosztály vezérletét Gáspár ezredes úr viseli, amíg azok egyesülten működnek."

188 A Gáspár-hadosztály létszáma kb. 4176 fő volt 18 löveggel, a Poeltenberg-hadosztályé 3174 fő, 14 löveggel; azaz összesen 7350 fő, 32 löveggel.'

8

' Április 2-án reggel 5 órakor, az előőrsök leváltása után a két hadosztályparancsnok lovassági felderítést hajtott végre Hatvan irányába. Gáspár úgy érzékelte, hogy Hort előtt az ellenség kb. egy lovasszázadot állított fel, a szőlők peremét pedig ellenséges gyalogság szállta meg. Mivel ekkor még nem kapott utasítást a fővezérségtől, előrébb tolta előőrseit, s a hadosztályt Horttól nyugatra állította fel. Délelőtt Уг 12-kor jelentést kapott az előőrsöktől, hogy újabb, vadászokkal vegyített ellenséges lovasosztagok mutatkoznak. Gáspár és Poeltenberg ismét előreindult két század huszárral, de miután az ellenség ekkor több lovasságot s ágyúkat is vonultatott előre, Gáspár az osztállyal visszahúzódott, s kiadta a parancsot, hogy mindkét hadosztály álljon csatarendbe, és a Horttól nyugatra lévő második kőhíd előtt lévő magaslatokon található állást foglalja el. A Hatvanból előnyomuló Schlik-hadtest élén a Parrot-dandár haladt, amelyet Schlik arra utasított, hogy nyomuljon előre Hort ellen, s kényszerítse a magyarokat erejük felfedésére. (Állítólag a támadás előtt „egy kis magyar nyúlvadászatra" invitálta tisztjeit. A szerepek azonban megcserélődtek: ezen a napon a vadász futott a nyúl 187 Okmánytár (e kötetben) No. 10.; Csikány - Hermann 147. о. 188 Csikány - Hermann 149. о. 189 A rekonstrukció alapjául az 1849. március 18-i, illetve az április 14-i harcrend (HL 1848-49. 17/455., illetve a 73. irat), valamint a MOL H 152. Lumniczer Sándor iratai. No. 98-99. között található egészségügyi kimutatás szolgál. A létszámokat a március 18-i létszám alapján adtuk meg. 190 A nyúlvadászatra való utalás először Kossuth 1849. április 3-án az OHB-hoz intézett beszámolójában fordul elő, majd a történetet elmondta április 14-én a képviselőházban a függetlenség és a trónfosztás kimondását indítványozó beszédében. KLÖM XIV. 801. és 874. о. A MT 1849. április 5-i 44. száma is hozta a történetet; talán a Kossuth kíséretében lévő Csernátoni Lajos beszámolója alapján. Az emlékiratokba valószínűleg Kossuth beszédéből került át. Mészáros Lázár II. 160. o.; Hunkár Antal emlékiratai. S. a. r. Lukinich Imre. HK, 1926. 375. o. 53