Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Saját visszaemlékezésein alapuló életrajza szerint „ekkor megszűntek a hízelgő ígére­tek, meg a kapitányság; ahelyett minden percben cifránál cifrább káromkodás, néha fülrángatás, pálcaütés nyakra-hátra, amint tetszett a káplár uramnak, és ezt mind szó nélkül kellett tűrnie a kissé kényesen nevelt polgárfiúnak." 8 Az életrajz szerint ismét levelet írt a szülőknek, „bűnei megbocsátásáért esedezett, elismerte, hogy vétkezett szülei ellen, még egyszer bocsássák meg vétkeit, soha át nem fogja hágni parancsaikat. Szorgalmával és becsületes magaviseletével tőle telhetőleg iparkodni fog szülőit kárpótolni, csak még egyszer váltsák ki a katonaságtól." Az apa először engesztelhetetlen volt, de aztán az anya kérlelésének engedve, ismét előterem­tette a 300 forintot, s megint kiváltotta a fiút. Úgy tűnt, végre megtanulta a leckét, s az apa is azt mondogatta családi körben: „Végre megérett Andris, most már hiszem, szor­galmas, becsületes csizmadia lesz belőle." Ám a javulás nem sokáig tartott. András megint beállt katonának, s természetesen ismét megbánta a cselekedetét. Megint jött a panaszos levél, „csak még egyszer és utoljára engedjenek meg bűneiért, váltsák meg a katonaságtól, mely reá nézve biztos halál." A szülők kínos helyzetbe jutottak. A fiú kétszeri kiváltása már eddig is sok pénzükbe került, de a szívük mélyén továbbra sem adták fel a reményt, hogy végre megjavulhat. Összehívták tehát a család többi tagjait, s megkérdezték a véleményüket. András nagybátyja, Vasváry Pál jól ismerte Andrást, s a következőket mondta a szü­lőknek: „Hogyha az én fiam lenne Andris, én ki nem váltanám, ha egy krajcárba ke­rülne is kiváltása. Ismert könnyelműsége mellett is jószívű, nagyra törő és tüzesvérű. О ott, ahol most van, a sorstól vezettetve oly pályára lépett, melyen, ha igazi buzga­lommal annak szenteli minden tehetségét, szerencsésebb lehet, mint azon polgári pá­lyán, amelyet szülei reáerőszakoltak, melyhez soha kedvet nem tanúsított. Ne rontsák el a szülék kedvezményeik által, hagyják meg katonának, ki tudja, mit végzett sorsa felőle, ha jól viseli magát, szegény létére is fel viheti valamire. A szigorú iskola nem fog ártani, ott sokat tanulhat, aminek idővel hasznát veheti, habár el is veszít életéből húsz évet, melyet a császár szolgálatában kell töltenie, de ki tudja előre, nem válik-e a hosszú szolgálat hasznára. Én abban a véleményben vagyok az öcsém felől, hogy lehet belőle jó katona, de jó iparos soha." A család végül úgy döntött, hogy nem váltja ki Andrást még egyszer. Andrásnak nem tetszett a válasz, de volt olyan büszke, hogy nem írt még egy könyörgő levelet, hanem igyekezett becsülettel helytállni a választott­kényszerű pályán. 9 A es. kir. hadseregben vezetett minősítési lap szerint azonban Andrást nem kétszer, csak egyszer váltották ki a szülei; valószínű, hogy az életrajzát megíró Vas váry Ferenc nem tudta pontosan a történteket. 10 A es. kir. hadsereg, amelybe Gáspár került, egyike volt a korabeli Európa legna­gyobb szárazföldi fegyveres erőinek. Nem tartozott a kontinens legjobb haderői közé, de tömege és alapos kiképzettsége révén egyenlő ellenfele lehetett bármelyik európai hatalomnak. Két haderőneme volt, a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet. A szá­razföldi hadsereg a három fontos fegyvernemen (gyalogság, lovasság, tüzérség) kívül rendelkezett műszaki csapatokkal is. 8 Vasváry Ferenc 312. o.; KA GBB 9. HR. 1841-1848. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lapja) 9 Vasváry Ferenc 313. o. 10 KA GBB 9. HR. 1841-1848. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lapja) 11

Next

/
Thumbnails
Contents