Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A viszálykodás átka (Deminsky, Görgei, Tiszafüred)

szerte nagyobb vasas tisztet csakhamar leterítvén, gyönyörű lovát kantáron kapva, pár perez múlva azzal jött vissza: „Jelentem alássan őrnagy úr, már itt vagyok, ne tessék haragudni, hogy elmentem, de már rég lestem az alkalmat, hogy más lovat szerezzek magamnak, mert ez az enyém nagyon rósz?!" A tisztek maguk között összeszedtek 100 frtot, megdicsérték a fiút, megajándékozták és megengedték neki, hogy ezentúl a saját vitézségével szerzett lovon szolgáljon. Dembinsky megérkezvén, semmi áron sem volt rábírható, hogy az együtt levő egész erővel mintegy 40 ezer emberrel támadást intézzen a németek ellen, hanem miután még mintegy három óráig fegyverben tartat bennünket s látta, hogy a németeknek sincs kedvök újabb támadásra, szállásokra küldötte a tábort. Nekünk azon éjen Eger-Farmosra kellett volna hálnunk, de alig haladtunk pár órányira, midőn Csorics

70 által már megtámadtattunk s mivel az Eger szűk hídján csata közben átvonulni nem lett volna tanácsos, kénytelenek voltunk a csatát elfogadni, hogy Klapka

71 osztályának az átvonulását biztosítsuk, az ágyúzásnak, melyben mintegy 120 halottunk és sebesültünk esett, a beállott szurok sötétség, melyhez még a havas eső is csatlakozott, véget vetett, de a valódi nyomorúság még csak ezután következett be, mert az utak ezen a mocsáros vidéken időközben egészen felengedtek, az ellenség a sarkunkban járt, szekereink és ágyúink minduntalan elakadtak, úgy, hogy utóbb kénytelenek voltunk az ágyútöltéseket ölben vinni s még így is kénytelenek voltunk a társzekereket is tolni, a térdig, sőt néhol övig érő iszapban és vízben, ehhez járult még, hogy már harmadik napja volt, hogy pár falat kenyérnél egyebet nem ettünk, s így ember és ló teljesen kiéhezve és elcsigázva érkeztünk meg éjfél után 2 órakor Poroszló közelébe, hol a mezőn töltöttük az éj hátralevő részét. Márczius harmadikán a tisza-füredi sánezokban újból felkerestek bennünket a sógorok s miután mi előre parancsot kaptunk, hogy a sánezok mellett térdelve maradjunk, mindig míg csak puskalövésre nem jönnek, egész bátran haladtak előre s már-már sikerült a terv, hogy a védekezést puskatűzzel kezdjük, midőn a jobb és balszárnyon a mieink egyszerre megkezdették a tüzelést, mire azután a mellettünk levő 12 fontos üteg is megkezdvén öldöklő kartács tüzét, az előretolt gránátosok egyszerre hátat fordítottak s az előttük elterülő erdőcske által födve, néhány halottat visszahagyva elmenekültek s mintegy fél órai röppentyűzés után, melylyel Tisza-Füredet felgyújtani szándékoztak, elvonultak a nélkül, hogy emberben vagy házban kárt tettek volna. 70 Csorich, Anton császári tábornok, hadosztályparancsnok. 71 Klapka György a 6. honvéd zászlóaljban százados, majd tábornok, a komáromi várvédők parancsnoka. 37