Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Kecskemét helyett Isaszeg

Kecskemét helyett Isaszeg Márczius hó 17. Czibakházáról

72 megindulva mi kecskemétiek általános örömmel kiáltottunk fel: hazamegyünk fiúk Kecskemétre, jól lakunk kolbásszal és kurczinás

73 pogácsával s már a szájunkat is nyaltuk a Csengetyűs csárdánál s a szagát is érezni képzeltük, midőn egyszerre csak visszafordítottak bennünket, azt mondván: „Kecskemétre nem mehetünk, mert ott olyan erő van öszpontosítva, melylyel mi meg nem mérkőzhetünk."

74 No hiszen! lett is a kecskeméti fiúk között olyan levertség, mintha csak mindeniknek eleredt volna az orra vére. Mentünk azután nagy szomorúan vándorolni, bejártuk Gyöngyöst, ittunk a kapás-útczában garasos bort s kaptunk mindenik öt itczére egy itcze ráadást, voltunk Jászberényen s végre a lencséjéről híres Kókán át april hatodikán megérkeztünk Dányra, melyet Jellasics csak egypár órával előbb hagyott el, még a tűzök is égett, midőn odaértünk; innen azután úgy öt óra tájban értünk Isaszegre, hol a csata már két óra óta hevesen folyt és részünkre fényes győzedelmet hozott, minek következtében a megváltó feltámadása ünnepét a nemzet, óh fájdalom nagyon is korán, politikai életének is feltámadása gyanánt ünnepelte. Mi e dicső harcznak úgyszólva csak örömeiben osztoztunk, mivel már az egész héten, mint erőszakos kémlő csapat éjjel-nappal talpon voltunk s folyton farkasszemet néztünk az ellenség előőrségével s napokon át a borjú se volt lenn hátunkról, egészen kimerülve értünk a csata színhelyére és csak tartalék csapatként szolgáltunk, másnap pedig újból folytattuk Péczel ellenébe a figyelő szolgálatot, minek következtében a seregtől elkülönítve megtörtént velünk az a kellemetlenség, hogy a nagy böjtöt húsvét napján és másodnapján tartottuk, mert e két napon az egész zászlóaljban nem volt egy prófontnyi kenyér sem s így későn kezdtünk, de még akkor is kenyér nélkül, pedig de szívesen megettük volna még a kovásztalan kenyeret is. Másnap azután a Kerepes és Czinkota közötti dombháton foglaltunk állást Pest alatt, hol egy igen hideg eső úgy megrongált ben72 Cibakháza a tiszai híd miatt fontos stratégiai pont volt 1848 januárjától, amikor a magyar csapatokat a Tisza mentén vonták össze, miközben az ellenség egyre beljebb vonult a Duna-Tisza térségében. A térséget februárban jelentősen megerősítették és a hidat több alkalommal sikeresen megvédték. Itt állomásozott Mesterházy István ezredes parancsnoksága alatt Kecskemét város gerillacsapata is, Muraközy János vezetésével. Székelyné Körösi Ilona, 2002. 191196.; A cibakházi hídról részletesebben: Csikány Tamás, 2003. 73 Töpörtyűs. 74 Jellasics serege március 13-án vonult be Kecskemétre, és éppen 17-én, nagyobb magyar csapatok közeledésének hírére hagyta el a várost és vonult Cegléd felé. Kossuth március 17-én Cibakházán tartózkodott, innen írta népfelkelésre buzdító leveleit a Duna-Tisza köze városaiba, többek között Kecskemétre is. Közlöny 1849. márc. 20. 57. sz.; KLÖM XIV. 664-665.; Székelyné Körösi Ilona 2002. 196. Hajter József kecskeméti néptanító is írt naplójában az ellenség bevonulásáról és távozásáról: „17 dik Márcziusba mind elmentek nagy sebessen." Katona József Múzeum Tört. Adattára 67. 5.1. 38