Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A kápolnai csata

ban; a fiatal férj künn lakik az istállóban, a községen kívül, csak vasárnap reggel jön haza tisztát venni, otthon marad délig, délután kimegy ismét a jószághoz s a lakodalmat csak akkor tartják meg, ha a teljes kort elérték, és csak akkor lesznek tulajdonképpen férj és feleség. A kápolnai csata 1849-ik évi február hó 24-én este Füzes-Abonyba értünk, hol egy harmadfél mázsás és egy méter átméretű özvegy földesasszonyhoz vezérelt sorsom és a szálláscsináló vörös krétája, e hölgyet azonban sem súlya, sem terjedelme nem tette előttem annyira nevezetessé, mint azon különleges szokása, hogy másfél méter hosszú szárú s mintegy félmeszszelyes

59 bögre nagyságú törökpipából úgy eresztgette szemeim közé vacsora után a bodor füstöt, hogy egynegyed óra múlva már nem láttuk egymást, hanem csak hangja után tudtuk, hogy merre van. 25-én Kálra nyomultunk előre s huszonhatodikán úgy reggeli 9 órakor érkeztünk meg Kál alá a kápolnai csatatérre, a hol, hogy a csata hevét könnyebben eltűrhessük, mindjárt egy kis frissítőt vettünk magunkhoz, azaz átgázoltuk a kötözködésig érő Tárna folyócskát, melyen még akkor kisebb-nagyobb jégtáblák is úszkáltak, azután állást foglaltunk a legszélső balszárnyon egy hat fontos üteg ágyú mellett, melynek fedezetére rendeltettünk, jobbról volt mellettünk Máriássy

60 csapata, úgy hogy köztünk csak a kompolti bokor erdő volt. A csatarend felállítása után az ágyúzás mind a két részről hevesen megkezdődött és tartott sötét estélig s daczára hogy Windischgrätz mind emberei, mind ágyúi számával sokkal erősebb volt, ki nem bírt bennünket mozdítani állásunkból, csak a jobb szárnyon volt képes este felé egy kis zavart előidézni, a mennyiben az új- és új ütegek előtolása által Máriássynak egy ütegét elűzte eredeti állásából és ezt a pillanatot fel akarván használni, rohamra vezette a lovasságot, de ezeket az első huszárezred Máriássy személyes vezetése alatt véresen visszaverte. A mi jobb szárnyunkon is megkísértette az ellenség a kompolti erdőnél a rohamot, de huszáraink, Szekulics

61 vezérlete alatt, nemcsak visszaverte, hanem egész a második harczvonaláig előre nyomult; itt azonban 9 ágyú és egy dandár lovas által visszanyomatott eredeti állásába. A mi állásunk e napon oly szerencsés volt, hogy daczára a szakadatlanul röpülő ágyúgolyóknak, zászlóaljunk mindössze tíz embert vesztett holtban és sebesültben s ezt a szerencsét egy alig egy méter magas dombhátnak köszönhettük, 59 Régi űrmérték. Egy meszely: bécsi 0,354, budai 0,458, pozsonyi 0,419 liter. 60 Máriássy János honvéd ezredes, hadosztályparancsnok a felső -tiszai, majd az 1. hadtestben. 61 Sekulits (később Szekulits) István honvéd ezredes, 1849 januárjától Perczel seregében, a későbbi 2. hadtestben hadosztályparancsnok. 33