Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Egy kis séta üde légen (Pácsa, Tinnye, Sóskút)

Parancsul kaptam, hogy Farkasfalva felé 100-200 lépés távolságban négy őrszemet állítsak, félóránként felváltassam s ha németet látok jelentsem. Az őrtanyán tüzelni nem szabad. ígéretül magammal vittem, hogy négy óra múlva felvált bennünket a második szakasz. A hegyre felérve őrtanyát csináltunk a holdvilág enyhéjében [sic!] azaz nagyjából szétrugdáltuk a havat, gúlába állítottuk fegyverünket, kiállítottam az őrszemeket és elkezdtünk tánczolni. így habár nagyon vontatva, de mégis csak elmúlt a 4 óra, elmúlt 6, 8, de felváltó csapat csak nem jön, s mi már félig mind megvagyunk dermedve. Végre leküldök egy legényt a századparancsnokhoz, megtudandó, hogy mi történik velünk? Ez visszajön azon hírrel, hogy a csárdánál már egy honvéd sincs, s a korcsmáros, ki már maga is lefeküdt, azt mondja, hogy mind bementek Budaőrsre. Mi tehát rövid hadi tanács után elhatároztuk, hogy mi is bemegyünk; úgy is tettünk. Budaőrsön úgy éjfél után 1-2 óra tájon beállítunk az őrnagy lakása elé, itt megint azt halljuk, hogy már több mint két órája, az egész csapat elindult Budára. Mit volt tenni, mit nem, elindultunk mi is s az úton felszedve karabélyt, protszakot,

44 pisztolyt s más eféle apróságot, a mit az előttünk utazó és alvó lovasok s tüzérek elvesztettek. Reggeli 6 órára beértünk a Krisztina-városba s én mint legfőbb csapatparancsnok 30 legénynyel beszálltam a templom melletti korcsmába, a nagyharang kontójára

45 rendeltem mindenik legénynek egy-egy négy krajczáros berdót, félverdung

46 pálinkát és egy kéve zsúpot,

47 (no de nem enni ám, csak rajta feküdni) azután meghagyván nekik, hogy együtt maradjanak és aludjanak, magam elindultam a zászlóalj fölkeresésére, mivel azonban se Budán, se Pesten nem tudtak nyomába igazítani, a Károly-kaszárnya gondnokát, elmondván neki, mi történt velünk, megkértem, hogy fogadjon bennünket szállásra és rendeljen számunkra ebédet, mert a tegnapi köd, mit az úton ebédeltünk, már nagyon kikopott a gyomrunkból. A kaszárnya gondnoka nemcsak szívesen engedett kérésemnek, hanem, a mi hallatlan abból az időből, még a Krisztina-városi kontót is kifizette, mire én a legénységgel azonnal át is mentem. Végre este felé nyomára jöttem, hogy zászlóaljunk, az éjjeli bevonuláskor, mindjárt künn maradt a Gellért hegy alatt levő sánczokban, előőrségi szolgálatra, s csak estende jön be a várba éjjeli szállásra. Útnak indítottam tehát csapatomat, s az őrnagy szállása előtt rendbe állítva, megtettem jelentésemet, melynek hallatára az őrnagy majd vörös, majd kék lett s szintén reszketett a dühtől, azután rákiáltott az ordonánczra

48 és elhívatta a fő44 Valószínűleg a német Brotsack torzulásából: kenyérzsák, tarisznya. 45 A nagyharang számlájára, amit sosem fizetnek meg. 46 Verdung: 0,14 kg, kb. 2 dl. 47 Kévébe kötözött szalma, többnyire rozs. 48 Régies, katonai kifejezés: parancsőrtiszt, segédtiszt. 27