Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Aki másnak vermet ás... (Buda)

hadnagyot, ki a csárdánál, mint őrparancsnok, velük volt, időközben kardot kötött, sapkáját föltette. Mikor aztán a főhadnagy, engem meglátva, félholtan megállt az őrnagy előtt, mondott ez neki sok mindent, de azt, hogy jó katona egy szóval sem említette, mesélt neki mulatságos infámkasszirozásról, nyugalmas főbelövésről és más efféle élvezetes dolgokról, míg végre hozzám fordult, s kiáltá: „Jobbra át, indulj!" és én mentem gyors léptekben. Hogy tovább mi történt, nem tudom, mert a főhadnagy urat többé sohasem láttam. Aki másnak vermet ás, maga esik bele (Buda) Az 1849-ik év második napján, Ős-Buda várában, úgy esteli nyolcz óra tájon jóllakván füstölt disznóhússal és ökölnagyságú gombóczokkal, meglocsolván ezt bőven budai vörösborral, nyugalomra szálltunk özvegy Tanczerné О nagysága újdonatúj és friss szalmával kitömött szalmazsákjain, azonban alig élvezhettük a fűtött szoba rég óhajtott melegét, midőn éjfél után úgy egy óra tájban, már megint zörgette Skrivanek, a zászlóalj regimencz tambúrja,

49 a száraz kutyabőrt s mi ész nélkül ugráltunk fel kényelmes fekvőhelyeinkről s mentünk a tabáni szarvastérre, hol az izzadás által legkevésbé sem háborgattatva, álldogáltunk 1718 fokú hidegben, de ezt a már is eléggé üde levegőt, úgy látszik, még talán nagyon füllödtnek találták a tiszt urak, mert öt óra után átvezényeltek bennünket Pestre, az Erzsébet-térre, hogy szabadabban élvezhessük a már ekkor valamivel még hűvösebbé vált áert. Innen aztán úgy fél nyolcz óra felé megindultunk és csakhamar el is értünk Üllőre, honnan másnap Abonyba mentünk. E volt a leghidegebb napunk az egész hadjárat alatt, melyet soha el nem felejtek, csütörtök volt, január 4-ike. E napon a mi századunkban 30 legény szenvedett fagyást, részint a fülén, részint az orrán, vagy arcza hegyén. Nekünk még ráadásul künn is kellett maradnunk előőrségben az abonyi erdő alatt, hol a nagy szél és hózivatar miatt türelmünk sem lehetett csak az által melengettük egymást, hogy csoportokba álltunk s azt, ki már egyideig belül állt, szélről állítottuk, és mást küldtünk a helyére és folyton kólót

50 tánczoltunk. Ilyen hosszú éjszakám sohase volt életemben, pedig Egerfarmoson egy éjjel teljesen felszerelve aludtam egy faragó-széken, egy timár-műhelyben, melynek a téglázatán ujjnyi magas vízréteg volt és a melybe épen huszonkétszer estem bele és ugyanannyiszor nyergeltem meg újból a faragó-széket. 49 Dobos. 50 Szerb nemzeti körtánc. 28