Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Az első csata és hatása (Parndorf)

Az első csata és hatása (Parndorf) Úgy november végével értünk a Lajta melletti Párendorf nevű horvát faluba, hol a hely szűke miatt huszár és gyalog honvéd 30-32- tejével osztattunk szét a külömben jóindulatú horvát atyafiak hajlékaiban, de mivel a szoba és a beleszórt szalma, melyre mi is 32-en áhítoztunk, legfelebb tíz embernek nyújthatott volna tűrhető fekvő helyet, azért, ha valaki közülünk éjjel pihenni kívánt, kiment az udvarra sétálni és egészen boldognak éreztük magunkat, ha előőrségre mehettünk, mert ott legalább ki is nyújtózkodhattunk a nélkül, hogy társunk szemét vagy fogát kirúgással fenyegettük volna. No de a világon semmi sem állandó s így a mi kényelmünk sem tarthatott örökké, mert deczember 16-án korán hajnalban, már tudniillik a mint deczember közepén hajnalodni szokott; úgy verte a dobos a riadót mintha csak az eszét vesztette volna el, mi pedig, a mint dukált, csakhamar megjelentünk az öreg csollák

36 Sztojánovics kapitány udvarán, várván, hogy mint már számtalanszor történt, éjfélkor is végig sandít sorunkon, ősi szokás szerint, begombol néhány köpeny-gombot, megszid egypár legényt, ha kissé meg talál késni, azután elkiáltja az „Oszolj" szót s mi mehetünk nyugodni. Most azonban csalatkoztunk, mert a gombolás és szidás ugyan megtörtént, de az „Oszolj" szó helyett három tompa ágyúdörrenés hallatszott a Lajta felől, mely a 16 fokú hidegen és a földig érő ködön át alig bírt eljutni füleinkhez. Az ágyúszó után általánosan felhangzott a „Jön Windischgrätz, előre!" A mi parendorfi csapatunk néhai gróf Zichy Lipót alezredes parancsnoksága alatt: a Wáza,

37 Porosz király-nevű

38 és a 25-ik honvéd zászlóalj, két osztály Miklós huszár és 8 hatfontos ágyúból állott és hogy sokat mutassunk, egészen kifejlett arczvonalakban állíttattunk fel. Az ellenségnek, Petrisevics ezredes vezérlete alatt, egy egész hadteste állott velünk szemben s még hozzá a jeles Wáza zászlóaljnak osztrákérzelmű tisztjei a csata legnagyobb hevében elhagyták a zászlót s átmentek az ellenség táborába, ez által a legénység nagy zavarba jött, elhagyta állását és megzavarta a Porosz király nevű zászlóaljat is, csak mi, a 25-ik zászlóalj, kik először voltunk csatában, maradtunk nyugodtan állásunkban, nem azért, mintha tán mi vitézebbek lettünk volna az említett két tűzedzette zászlóaljnál, hanem úgy voltunk vele, mint a kis gyermek, a ki a gyertya lángját is meg akarja fogni, nem ismertük a veszélyt, mely minket is fenyegetett; de szerencsénkre Kmety őrnagy

39 jókor észrevévén a zavart, a czentrumból a 23-ik zászlóaljjal és egy csapat huszárral rögtön ott termett segítségünkre és helyreállította a rendet. 11 óra tájon azonban látva a tisz36 Kancsal. 37 Wasa: 62. számú, felvidéki toborzású gyalogezred. 38 Vilmos-huszárok 23