Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

ta Nagyszombatot, s Pozsonyt fenyegette.) A Pozsonyban kapott erősítéssel a magyar sereg 10.000 főt és 32 löveget számlát, üldözőbe vette Simunichot.

44 A manswörthi csatában elfáradt zászlóaljat azonban Guyon tartaléknak hagyta. Holicsig üldözték Simunichot, majd Nádasdig vonult vissza a sereg. Itt a Jablonkai hágón, az erdőségben védelmi állásba helyezkedtek. A magyar katonákat a közeli helységekben szállásolták el. Ennek az időszaknak eseményeiről, viszontagságairól számolt be Lestár Péter - az egyik fennmaradt levelében Kecskeméten maradt barátjának, ifj. Fórián Györgynek. Lestár ekkor még nemzetőr főhadnagy volt, de Csemiczky halála után a 6. század, a kecskeméti önkéntesek parancsnoka lett. „Binyocz 9-ber /november/ 26-án [1J848. Barátom Gyuri! Ezer forint a zsebembe, parancsomtul függ több 200 embernél, foglalatossággal, még pedig mondhatom férfiasokkal vagyok elfoglalva egyik nap mint más nap, nem ettem néha 3 nap sem, mennyei manna volt egy kis peníszes profunt [a legénység számára készült barna kenyér], - hányszor ütötték meg a dobot éjfélkor, s elindulva 8-10 mértföldet mentem gyalog, - s ez én vagyok, kinek zsebébe annyiszor nem volt egy xr /krajcár/ sem, - kinek senki nem parancsolt, de ki nem is parancsolt senkinek, - kinek fő gondja az volt hogy hogy töltse el idejét, - ki 11 órától mindég azt leste lessz é már 12, hogy ehessen, - kinek ha reggel 7-óra előtt fel kellett kelni ágyából rettenetes rossz napot számított, ily élet átváltozaton osztán csak büszke lehet az ember, ha hogy meg nem hal bele, hogy pedig én meg nem haltam azt bizonyítom e sorok által, mit hogy hamarább és többször nem tettem, ne annak tulajdonicsd, mintha naponként rád s rátok ne gondoltam volna, de tulajdonícsd egyedül eddigi viszontagság telyes életünknek, de hogy te mind ekkoráig csak egy sort is sajnáltál tőllem, tőllem ki a golyók zápora közt őrizi és védi othoni kényelmes nyugalmatokat, - azt meg nem foghatom, s e részbeni mentségedet a leg rövidebb idő alatt elvárom. 10-ik Novemberig táborba, a fent leírt életmód mellett, amikor visszatértünk Holicsrul iV[agy].Szombatba Simonies (sic!) üldözéséből, melly elég rosszul sikerült Gyón Ezredes vezérlete mellett, úgy hogy az ellenség el illant szerencsésen mi vesztettünk inkább, nevezetesen 3 kapitányt agyon lőttek, a mi zászló aljunkból egy hadnagyot elfogtak s több ilyen, és végtére is eljöttünk vissza Holicstul N. Szombatba, innen 3 nap múlva vissza jöttünk Nádashoz, holpositiót [hadállást] vettünk magunknak, a Jabloniczi hegycsúcson, és erdőségbe, hova jelenleg is minden 4-ik nap forposztra 44 Hermann Róbert: Az 1848. őszi hadi események a Dunántúlon és a Felvidéken (1848. szeptember-november) In: A szabadságharc katonai története 155. old. 95