Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban
/előőrsi szolgálatra/ járunk, mi igen érdekes mulatság; - a szállási helyünktől mint egy 3 óra járás roppant hegyeket mászva, ezen hegyek között elosztanak bennünket, az az a szolgálatot tevő 4 századot, hol a hideg szél, havat hordva, füsttel feleresztve, 36 óráig mulattatván az embert, nézzük az ellenséget s lessük minden lépését, ki meg a Jabloniczi völgyön van, - kik egy kis tréfát csaptak egy malomnál lévő forposti századdal; ti. rajtuk ütöttek éjszaka megkerülvén apostot, csak azt vették észre, mikor a tűzbe bele lőttek, mit a rezeiv [tartalék] körül ült, s agyon lőttek egyet, elfogtak 3-at, megsebesült 3, a Honvédek voltak, mert mikor mi vagyunk a forposzton meg sem mernek mozdulni. Mintegy 4 napja hogy megjött a parancs, miszerént ha kedve van a zászlóaljnak Honvédekké átalakulni, tehát esküdjenek fel, s embereink nagyon csúful viselték magokat, mert alig találkozott 20 ki felesküdött, pedig éppen az én századomat rukkoltatták ki először, mint ki mindenbe oly jó példával ment elő, de biz azok compromittáltak; - Mi tisztek mind Honvédekké lettünk 4 évre, hanem nehéz lessz meg érni, mert már eddig is nagyon sok golyó elment az ember körül hanem engem sok elkerül, mert a fejem felett igen sok elmegy, teszem már amelyik szegény Csemniczkinek a féjibe megakadt, s megölte azt én kutyába sem vettem volna; - hanem hogy a Cholerát miként kerüljem ki, az már nagyobb baj, - no de se baj, iszom veres bort, - nem fejezem be most, mert éppen most vesszük a parancsot hogy az éjjel senki le ne vetkezzen, mert aligha patalia nem lesz, fent hagyom hát e kis helyet, hogy holnap leírhassam mi történt vagy semmi n[em] történt, addig félre penna, s gyere kardom, - ha elesek meg hagytam hogy küldjék el e sorokat, s akkor áldjon meg Istened. Estve 10 órakor ismét elővettem e papirost, még írni hozzá mi eddig történt, 11/2 órával később az előbbinél jött egy más parancs, mi szerént 60 ember, kiválogatva a legbátrabbakat - holnap reggel, mennyen által a mi zászló aljunkból Nádasra, hol a comando [parancsnokság] van, egy tiszt vezetése mellett, hol öszve fog jönni még a többi zászló aljbul is 30-30 ember, e parancs mint hozzánk érkezett szaladtunk az őrnagyunkhoz, mind kérve hogy ki legyen azon egy tiszt, nem akarta egyik is a másiknak engedni, s másként nem tudtunk rajta meg egyezni, hanem sorsot húztunk, s a sors engem talált, ennek czélja volna hajnalba az ellenség bal szárnyát meg rohanni, s díj volt kitéve hogy minden elfogott emberért 10 pft /pengőforint// 5 egy lóért 20, egy ágyú elfogásáért 200 pft dij fog adatni, s képzeld barátom amint már a fogadóba mulatunk, traktálok [megvendégeli bajtársait]; és búcsúzunk estve, jön egy parancs hogy a reggelre planizált /tervezett/ megtámadás nem fog megtörténni és igy nem szükséges a kirukkolás; hanem alkalmasint Simonies /Simunich/ fog támadni az utolsó kétségbe esés végpróbáját meg kisértendő, - külömben most itt igen jó hírek vágynak, hogy Vindisgracz beteg, a sok vezér egymással veszekszik, és hogy Olaszországba kellett nekik küldeni 6.000 embert valamint Lengyelországba is, - a 4 " Ez nem volt kevés pénz, mert ennyiért 1848-ban Kecskeméten már egy tehenet lehetett venni. 96
