Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

folytatta -, „hogy ő közhuszárból küzdötte fel magát kapitánnyá és századparancsnokká, tudományos nevelésben és magasabb képzésben nem részesült, és egy ilyen embert nem volt nehéz a Kossuth-párt üzelmeivel, a magyar alkotmányra tett eskü után hamis kötelességekre hivatkozva, letéríteni a helyes útról". Ernst számára ez külön alkalmat adott arra, hogy felhívja a hadbíróság tagjainak figyelmét: „hogy a vádlott, bár valamennyi, értelmi képességekben és képzettségben magasan fölötte álló vádlott társa nem átallotta harcolni Magyarország kinyilatkoztatott elszakadásáért is, a trón jogai elleni merénylet után nem kívánta tovább védelmezni ezt a rossz ügyet". Ezért Ernst azt javasolta, hogy Gáspárt tiszti rangja és Szent Vlagyimir rendjének elvesztése mellett tízévi várfogsággal büntessék.

230 A vádlottakat szeptember 26-án délelőtt kilenc órára a haditörvényszék elé idézték, ismét felolvasták neki vallomásaikat, s megkérdezték tőlük, megerősítik-e az elhangzottakat, s van-e még előadnivalójuk. Gáspár megerősítette vallomását, s még hozzátette, hogy százada már annyira demoralizálva volt, hogy nem tarthatta meg azt az uralkodó hűségén. Az altisztek benyomultak a szállására, s követelték tőle, hogy vezesse őket a horvátok ellen. Amikor felhívta a figyelmüket a katonai fegyelem szabályaira és a szolgálati út betartására, Huba őrmester azt felelte, „hogy vége már a szigorú fegyelemnek, beköszöntött a szabadság". A vallomások felolvasása után a hadbíróság tagjai előtt, a vádlottak távollétében olvasták fel a csatolt iratokat, majd a votum informativumot. Ezt követően a bíróság tagjai tanácskozásra vonultak vissza, s aztán rendfokozat szerint diktálták jegyzőkönyvbe a javasolt ítéletet, amely megegyezett Ernst javaslatával. A vádlottakat kötél általi halálra ítélték, kivéve Schweidelt, akit lőpor és golyó általi halálra, és Gáspár Andrást, akit tízéves várfogságra, de az ítéletet még nem közölték velük.

231 Gáspár már szeptember 21-én megtudta a foglártól, hogy Vécsey Károlyt, akinek ügyét külön hadbíróság tárgyalta, halálra ítélték. „Ezt gondoltam is, írta később emlékiratában - mert Vécsey nagyon rossz lábon élt a kamarillával, és annak egyik legfőbb tagjával, gróf Grünnével, a császár főhadsegédével. Ezt említette is előttünk Vécsey, hogy nekünk, többieknek nem fog bajunk esni, de ő bizton tudja, hogy Grünne rajta bosszút áll".

232 Gáspár emlékiratából tudjuk azt is, hogy a fogságban a tábornokok „keserű szemrehányásokkal illették Poeltenberget", mert az orosz táborból visszatérve azt terjesztette, „hogy senkinek nem fog bántódása esni, mert az oroszok biztosították a védelmet mindenki számára". Poeltenberg „maga is önmagával szemben tele volt szemrehányással, és e tévedése miatt öngyilkosságra is gondolt".

233 230 Katona Tamás II. 204., 213-214. o. 231 Katona Tamás II. 214-223. o. 232 Bartha Albert 69. o. 233 Bartha Albert 76. o. 72