Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

Gáspár lemondásával kapcsolatban azonban van egy másik magyarázat is, amelyet egymástól függetlenül több forrás is megőrzött. Perczel Miklós 1849. augusztus 6-i naplóbejegyzése szerint - ami Gáspár szóbeli beszámolóján is alapulhatott - „midőn a nyáron (sic!) Komárom felszabadulása után az osztrák sereg verve futott, Görgei Gáspár egész osztályát, és vele a lovasság zömét a Duna bal partján hagyta vesztegelni, hogy ne legyen kénytelen a megbomlott futó osztrák sereget megsemmisíteni. Hogy a szemet szúró mulasztás és árulás gyanúját magától elhárítsa, Gáspárt vádolta elkésessél, és elmozdította a vezénylettől".

204 Zámbelly Lajos emlékirata szerint Gáspár erőteljes szemrehányásokat kapott amiatt, hogy április 21-én (recte: 20-án) nem üldöztette a Wyss-dandárt, s hogy elmulasztotta a Párkány elleni (április 21-re elrendelt) erőszakos felderítést. Gáspár erre egészségügyi állapotára hivatkozva szabadságot kért, és 25-én elhagyta a sereget.

205 Az utóbbinak van írásbeli nyoma, az előbbinek azonban nincs. 1867-ben egy honvédtiszt szintén Gáspárnak az Isaszegnél és Kéméndnél tanúsított magatartásával magyarázta Gáspár elmozdítását.

206 Pongrácz István emlékirata szerint Gáspár „Görgeitől szóban és írásban határozott szemrehányásokat kapott", részint a hatvani ütközetért (ti. hogy késlekedett az előnyomulással), részint Isaszegért, részint pedig azért, mert április 26-án későn indította meg csapatait Komáromba.

207 Nos, Hatvanért Gáspárt bizonyosan nem érte szemrehányás Görgei részéről, hiszen éppen az ütközet után indítványozta tábornoki előléptetését és bízta rá a VII. hadtest parancsnokságát. Isaszeggel kapcsolatban sem tudunk ilyenről, s feltűnő, hogy Görgei emlékirataiban is milyen kímélettel emlékezik meg Gáspár szerepléséről. Az április 26-i késéssel kapcsolatban pedig már azért sem tehetett szemrehányást Gáspárnak, mert a komáromi csata napján már Poeltenberg Ernő ezredes látta el a hadtestparancsnokságot.

208 Mi lehet tehát az igazság? Tény, hogy Gáspár az aradi hadbíróság előtt a függetlenség és a trónfosztás kimondásával kapcsolatos ellenérzésével magyarázta távozását - de mindenki ezt vallotta. Az is tény, hogy 1849. májusában békealkalmazást kért - azaz nem akarta végképp megvonni szolgálatait az ügytől, ahogy erre a szabadságot kérő levélben is utalt. Végül érdekes, hogy Görgei emlékirataiban ugyan utal arra, hogy Gáspárnak valószínűleg ellenérzései lehettek a függetlenség és a trónfosztás kimondásával kapcsolatban - de egyetlen szóval sem említi, hogy Gáspár emiatt távozott volna a hadtest éléről.

209 Természetesen elképzelhető, hogy Gáspárnak voltak efféle ellenérzései de ezzel sokan voltak így. A szemrehányásokkal kapcsolatos tanúságok viszont 204 Perczel Miklós: 20. o. 205 Zámbelly Lajos 112. o. 206 Gyásznapok. A Honvéd. 1867. 3. o. 2,17 Pongrácz István II. 146-148. o. 208 Görgei Isaszeggel kapcsolatos szemrehányásáról megemlékezik egy tüzér is. Hatala Péter: Ötven év előtt. 1848-iki márczius 15-től Világosig. Bp., 1898. 38-39. o. 209 Görgey Artúr II. 38., 118. o. V. ö. 47. és 56. o. 64