Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

azért érdekesek, mert azt jelzik: Gáspár érzékelhette, hogy hiába lett belőle hadtestparancsnok, nem tudott felnőni a feladathoz. Ha legalább részben hihetünk Pongrácz István és Zámbelly Lajos emlékiratainak, Hatvan óta nem volt eset, hogy a táborkari tisztek és a hadosztály- vagy dandárparancsnokok valamelyike ki ne oktatta volna Gáspárt, mit kellett volna jobban csinálni. (Bár Zámbelly - Görgeit és Aulichot kivéve - egyetlen elöljárójáról sem ír jót). Miután többségükkel hosszú ideig egy ezredben, a honvédseregben pedig egy rangban szolgált, nem rendelkezett olyan tekintéllyel, hogy az állandó kritizálásnak elejét vegye, s habitusa sem volt erre alkalmas. Gáspár egyéni tisztességét senki sem vonta kétségbe - s ehhez az is hozzátartozik, hogy ha valaki alkalmatlannak érzi magát egy feladat ellátására, inkább távozik, mintsem hogy bajt okozzon. Az sem elképzelhetetlen, hogy Gáspár harctéren elkövetett hibái betegségére vezethetők vissza: az ízületi fájdalmak talán már olyan fokot értek el nála, amely lehetetlenné tette a rugalmas reagálást. Görgei április 24-én, Komáromban írott levelében utasította Gáspárt, hogy adja át a hadtest parancsnokságát Poeltenberg Ernő ezredesnek, s közölje kívánságát, hol akar tartózkodni egészsége helyreálltáig, illetve milyen békealkalmazásra gondolt.

210 Poeltenberg április 25-én Perbetérői sajátkezű jelentésben közölte, hogy átvette a hadtestparancsnokságot Gáspártól, hadosztálya parancsnokságát Liptay alezredesnek, a Liptay-dandár parancsnokságát pedig Lasberg őrnagynak adta át.

211 Poeltenberg április 26-án Perbetén állította ki Gáspár szabadságengedélyét, amely szerint az „meggyengült egészségének helyreálltáig fizetése és illetményének megtartása mellett, tetszése szerint választandó tartózkodási helyre szabadsággal ezennel elbocsájtatik, a seregek fővezére, Görgei tábornok úr helybenhagyásával".

212 Gáspár május 4-én Váradolasziból jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy orvosi javaslatra a nagyváradi fürdőket kívánja használni. Május 6-án Klapka helyettes hadügyminiszter háromhetes szabadságot engedélyezett számára Nagyváradon, az ottani fürdők használatára.

213 Gáspár május 22-én egy újabb folyamodványban közölte, hogy Görgeitől az engedélyt egészsége helyreálltáig (azaz nem határozott, hanem határozatlan időre) kapta meg. Egyben kérte a hadügyminisztériumot, „miszerint tekintetbe véve sokévi katonai és huzamosabb idejű hadi szolgálatait, azon esetben, ha tehetetlen lenne betegsége miatt, fárasztó hadi szolgálatokat teljesíteni, számára valamely békealkalmazás eszközöltetnék". Május 24-én Gáspár a nagyváradi Félix-fürdőből küldte meg a minisztériumnak Görgei fentebb közölt szabadságengedélyét, s kérte, hogy 210 MOL HM Ált. 1849:16590.; OHB 1849:7293. Közli Gáspár András: Czáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o. 211 MOL Görgei-ir. 1. d. d. sz. - A VII. hadtest ápr. 25-i napiparancsát még Gáspár írta alá, az április 27-it már Poeltenberg. HL 1848-49. 24/123., 24/286. 212 HL Abszolutizmuskori iratok. Aradi es. kir. rendkívüli haditörvényszék. 113/24. csomó. 287. f. 2,3 MOL HM Ált. 1849:16590. [13061.], az engedély eredeti tisztázatát közli Gáspár András: Czáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o. 65