Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

menekül meg". így a Császár-huszárok néhány tisztje

117 és a Miklós-huszárok visszafordultak, s az üldöző vértesekre vetették magukat. A vértesek beérték az üteget, s az irtózatos tolongásban húsz fő kivételével egész személyzetét elfogták vagy levágták. A huszárok küzdelme mégsem volt hiábavaló. A lovasüteg nyolc és a gyalogüteg hét lövegéből csak egy-egy esett az ellenség kezébe.

118 Perczel jelentése szerint Gáspár „a lovassággal a nyomorult rendben előretörő ellenség elébe vagy inkább oldalához szándékozván vezetni a lovasságot, ez mit sem hallgata szavaira", s közben a lova is megsebesült.

119 A nehézlovasság ezután a Perczel vezette centrumra vetette magát. Az itt álló magyar csapatok jobban viselték magukat, a szabolcsiak és a beregiek tömeget alakítva, sortűzzel űzték vissza a vérteseket, a Miklós-huszárok pedig hősies ellenállásukkal fedezték a magyar üteg visszavonulását. A jobbszárnyon álló magyar csapatok a centrumot ért támadás után nem sokkal rendben visszavonultak Csákvár felé. Perczel vesztesége kb. 2000 fogoly és négy löveg volt. A két fél összesen 32 elesett katonáját temették Móron közös sírba. Legkisebb vesztesége a magyar lovasságnak és tüzérségnek volt. A téli hadjárat A vereséget követően Gáspár Budáig vonult vissza szétvert dandárával. Jelentkezett Görgeinél, aki a Gáspár parancsnoksága alatt lévő századdal együtt bevonultatta ezredéhez, hiszen annak hat százada a feldunai hadtestben szolgált. (Egy század a Perczel-hadtest Szekulits-hadosztályánál maradt, s csak a téli hadjárat után, 1849 februárjában tért vissza az ezredhez). 1849. január l-jén pedig már utasította az addig az ezred parancsnokságát ellátó Szegedy Imrét (akit csak december 30-án léptettek elő ezredessé), hogy az ezredet és addigi dandárát adja át Gáspárnak, ő maga pedig vegye át a korábban Ferdinand Karger ezredes vezette dandárt (ez volt az a dandár, amely csak késve indult Perczel segítségére december 30-án).

12(1 Ezzel Gáspár - 28 évi szolgálat után azonban Gáspár Andrásnak tulajdonít hasonló szerepet. KLÖM XIII. 939. Halászi: Móri csata és fogságom, Esti Lapok, 1849. jún. 20. No. 15. „Hogy a 7000-8000 főnyi táborból csak ennyi, és nem 24, hanem csak 6 ágyú vétetett el, annak dicsősége derék őrnagy Gáspár úré s bátor huszárjaié (kivévén a Császár-huszárokat, mint akikről állítják, hogy idő előtt megfutottak) - s a beregi századé". 117 Perczel hadijelentése szerint Wepler osztályparancsnokkal együtt „egy tiszt, egy őrnagy és három tizedes ment utána". (Az őrnagy itt a Wachtmeister, azaz az őrmester fordítása). 118 Weplerre Id. KLÖM XIII. 939. és MOL H 115. Görgei Artúr iratai, (továbbiakban Görgei-ir.) 1. doboz. ápr. 1. d. sz. 119 KLÖM XIII. 940. o. - Halászi: Móri csata és fogságom, Esti Lapok, 1849. jún. 20. No. 15. 120 Katona Tamás I. 136. o. A jan. 1-i diszpozíciót Id. MOL Csány-ir. 14. doboz. Vegyes iratok. HL 1848-49. 8/41., 8/101a. MOL Görgey-lt. MOL Görgey-lt. b/35. fasc. Az 1848-49. magyar feldunai, utóbb VII. hadtest (Görgei Artúr, Gáspár, Pöltenberg tábornokok) eredeti hadparancs jegyzőkönyve. Dispositions Protokoll, (továbbiakban Hadparancs jkv.) No. 272. Görgei jan. 2-án külön kérte Perczeltől a 9. huszárezredi századoknak a Szegedy-dandárhoz 40