Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

közvitézből az ezred parancsnokságáig vitte. Rövidesen át is vette a parancsnokságot, sőt, a főváros kiürítése során ideiglenesen valamelyik hadosztály parancsnokságát is megkapta, mert Görgei január 4-én délelőtt 10 órakor Pesten kiadott utasítása szerint ennek a hadosztálynak kellett fedeznie az egész hadtest Vác felé történő visszavonulását.

121 A január 2-án Pesten tartott haditanács ugyanis elhatározta a főváros feladását. Perczel megerősített hadtestét a Tisza-vonal fedezésére indították, Görgei pedig azt a feladatot kapta, hogy próbálja meg felmenteni Lipótvárat, majd a bányavárosokon és a Szepességen át egy nagy kerülővel a Felső-Tiszánál csatlakozzon az ott összpontosítandó fősereghez. Az elvonulás előtt a feldunai hadtestet tucatjával hagyták ott a volt es. kir. tisztek. Gáspár ezredéből ekkor távozott Gosztonyi Imre alezredes. Görgei a további bomlás megállítására adta ki Vácott január 5-én a hadtesthez intézett napiparancsát és a hadtest nyilatkozatát. Ez utóbbiban kijelentette, hogy az áprilisi törvények védelmében a hadtest minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll, ugyanakkor tiltakozott egy esetleges köztársasági fordulat ellen. Kijelentette, hogy a hadsereg bármilyen béketárgyalás eredményét csak akkor hajlandó elfogadni, ha az biztosítja az áprilisi törvényeket és a hadsereg becsületét. Gáspár utóbb a haditörvényszék előtt azt vallotta, hogy Vácott Görgei összegyűjtötte tisztjeit, s kijelentette nekik, hogy ezentúl senkit nem enged kilépni, „és azokat, akik ennek ellenére kilépésüket kérelmezik, hadbírósági eljárás alá vonja". Ezért ő sem mert mit mondani. Sőt, amikor látta, hogy ezredtársa s a fővezér unokatestvére, Görgey Kornél őrnagy mégis megpróbálta benyújtani kilépési kérelmét, de Görgei ezt visszaadta neki, belenyugodott a sorsába.

122 Nem tudni, hogy valóban így történt-e, mindenesetre ha valaki távozni akart, ezután is távozhatott. Példa erre maga Szegedy Imre ezredes, aki január 5-én még azért kereste fel Görgeit, hogy rávegye az említett nyilatkozat megtételére; majd amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy gondolta, január 24-én elhagyta a hadtestet.

123 Gáspár előadása ellen szól a szintén a 9. huszárezredben szolgáló Kászonyi Károly 1849. május 31-én Pozsonyban, a cs. kir. főhadiszálláson tett vallomása. Kászonyi még a schwechati csata után ment Pestre, s 1849. január 4-én két másik tiszttel együtt itt jelentkezett Szegedy Imrénél, hogy beadják kilépési kérelmüket. Szegedy mindhármukat Gáspárhoz utasította, aki azonban alighogy meghallgatta, mindjárt elbocsátotta, s másnapra magához rendelte őket. Kászonyi január 5-én már Vácott jelentkezett Gáspárnál, aki azonban egyáltalán nem akarta jóváhagyni kilépési kérelmét, sőt, inkább durva volt vele, s küldését. Uo. No. 273. Közli Görgey István I. 103-104. o. 121 MOL Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 280. 122 Katona Tamás I. 171-172. o. 123 Görgey István I. 122., 128-129. o.; Bona Gábor, 1987. 370. o. - Szegedy döntésébe az is belejátszhatott, hogy a váci átszervezés során beosztás nélkül maradt. 41