Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

az 5. (Radetzky) huszárezred 34 főnyi különítményével és a 9. (Miklós) huszárezred egy századával. A Gáspár András ezredes vezette balszárnyon az első vonalban, a gyalogság előtt 7 löveg, ezek mögött, a város mellett, a központtal egy vonalban jobbra az 50., balra a 35. honvédzászlóalj állott. A második vonalban a 66. honvédzászlóalj, három század Császár-, két század Miklós-huszár és a lovasüteg nyolc lövege foglalt állást. A Sándor-huszárok egy százada valószínűleg tartalékban volt. Győr bevétele után Windisch-Grätz es. kir. fővezér legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozza Görgei és Perczel csatlakozását. Ezt a feladatot Jellacic hadtestére bízta. A bán december 30-án pihenőnapot szándékozott tartani, de amikor arról értesült, hogy Perczel a közelben van, megindította csapatait Mór felé. Az élen haladó Grammont-dandár a Mórtól északra lévő erdőből kibontakozva, visszavetette Perczel elővédjét, de aztán olyan tüzet kapott a balszárny ütegétől, hogy jobbnak látta visszahúzódni az erdőbe. A roham visszaverése után Perczel az 50. honvédzászlóaljat küldte az erdő kitisztítására. A zászlóalj csatárláncban benyomult az erdőbe, de a túlerejű ellenséges gyalogságtól visszaveretett, s a visszavonulás közben felbomlott. Jellacic az erdő oltalmában ismét támadásra küldte három zászlóalját. A két vértesezredből álló Ottinger-dandár beérkezése után pedig előre rendelte a Wallmoden-vértesezredet. Ottinger a kisbéri úton előreküldte másfél lovasütegét. Egy fél lovasütege az úttól balra foglalt állást, s magára vonta a magyar tüzérség tüzét; egy másik lovasüteg az úttól jobbra kezdte el lőni a magyar csapatokat. Ottinger ezek fedezetében a Wallmoden- és a Hardegg-vértesezredet rendezte rohamra. Lovasütegeinek tüzében a 66. zászlóalj megingott, majd megfutott. Ottinger elérkezettnek látta az időt a támadásra, s futárt küldött Jellacichoz. A bán azonban közölte vele, hogy előbb meg kellene várni a Hartlieb-hadosztály beérkezését. Ottinger tíz perc múlva újabb futárt küldött, s közölte, attól tart, hogy a magyarok visszavonulnak, tehát támadásba kezd. A Wallmoden-vértesek megrohanták a magyar balszárnyon álló fél lovasüteget, mire az felmozdonyozott, s a 35. zászlóaljon és az 50. zászlóalj rendezett maradékán átvágtatva, Mór felé vette útját. Erre a két zászlóalj is Mórra vonult vissza, s közben állományuk mintegy fele fogságba esett. A másik fél lovasüteg és a Schill főhadnagy vezette hatfontos gyalogüteg megpróbált ellenállni, ám az előbbi fedezetére rendelt két század Császár-huszár megfutott, s a másik fél lovasüteggel követte Mór felé az előbbit. Erre a hatfontos gyalogüteg is felmozdonyozott, s megindult Mór felé. A Miklós-huszárok két százada Horváth János vezetésével a visszavonulás közben az üteg elébe került. Ekkor azonban egy huszártiszt (vagy Gáspár András, vagy Horváth János)"

6 elkiáltotta magát: „Álljunk meg fiúk, mert így egy sem 116 A két század Miklós-huszár parancsnoka Horváth János őrnagy volt; Perczel hadijelentésében 39