Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Székelyné Kőrösi Ilona: Muraközy János és Kecskemét város szabadcsapata

guk is a gerillacsapat szervezői közé tartoztak, s akik még sok, hasonlóan jóindulatú igazolást fogalmaztak meg a város polgárainak védelmében.

64 A gerillakapitány búcsúja Muraközy János azok közé tartozott, akik a nemzetőrség szervezésétől kezdve, 1848 márciusától az utolsó napokig, a fegyverletételig szolgálták a szabadságharc ügyét. 1875-ben egy veszprémi lakos, Pethő József, aki igazolása ügyében levelezett a kecskeméti honvédegylet vezetőivel, leírta, hogy 1849-ben káplár volt a Kecskeméten megalakult honvédzászlóaljban, „...mellyet Muraközy János úr mint százados vezényelt, 's mint illyen vettem részt a' temesvári csata tűzben is, valamint innét Lúgosra vonulásunk és Facset felé rendelt meneteink közben is mind addig, míg zászlóaljunk szétoszlatott."

65 A szabadságharc végnapjairól és Muraközy hazatérésének körülményeiről legrészletesebben az 1891. évi Kecskeméti Nagy Képes Naptárban olvashatunk. (A Garzó József főgimnáziumi tanár által megírt életrajza más dokumentumokkal és képekkel, vázlatokkal együtt az I. világháború idején elveszett.) „...A temesvári szerencsétlen csata után, Bem tábornoknak visszavonulása alkalmával, éjszakára két század honvéddel és egy szakasz huszárral fedezetül a szomszédos oláh községek féken tartására küldetett ki; virradatkor a kémszemléről visszaérkezett huszárjai azon kellemetlen jelentéssel lepték meg, miszerint Bem tábornok egész hadtestével az éj leple alatt elvonult és az országútat az ellenség már elfoglalva tartja, jelentették egyszersmind, hogy a kémszemlén volt huszárokat az oláhok véletlenül körülfogván, 9-t közülök a lóról lerángattak és foglyul ejtettek, 16 pedig az oláhok tömegén magukat keresztül vágva menekülhetett. E szerint a hadseregtől teljesen el levén vágya, Erdély szélén - a Mogura hegyháton út nélkül, egy - árulás esetére halállalfenyegetett oláh kalauzolása mellett, a Maroshoz visszafordultak és találkoztak a volt temesvári hadsereg maradványával, kikkel egyesülve a Maroson részint úsztatva, részint gázolva visszajutottak. Ezen össze gyülemlett fegyelmetlen hadsereg-maradvány az ellenség által megtámadtatván, szétszórtan jobbra-balra menekült, és Lakatos Benedek ezredessel együtt ötöd magával, mindenütt fenyegető oláhok között, a nagyváradi és debreczeni nagy síkság felé tartottak, de útközben egy a Mogura hegylánczon fekvő oláh faluban egy század orosz dzsidásra bukkantak, kik által lefegyverezve, az orosz táborba, innen pedig Nagyváradra kísértettek, a hol is rangfokozat szerint 5 napi díjjal elláttatva s feleskettetve elbocsáttattak. Megjegyzendő, hogy az oroszok által nem várt fogadtatásban részesültek, lovaikat, kardjaikat "

4 BKMÖL V. 653. Cs. kir. szolgabírósági iratok 303. sz., 207. sz. és szám nélküli iratok 1850,1851. и Pethő József levele, 1875. szept. 19. BKMÖL IV. 110. 2. d. A kecskeméti Honvédegylet iratai. Levelezés, 1875. 202