Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története
Az osztrák lovasság ismételt sikerét kihasználva a gyalogság is átment támadásba, mely általános visszavonulást eredményezett a magyar oldalon. Rohonczy még egyszer megpróbált támadni, de századai ez alkalommal is kudarcot vallottak. Klapka ekkor döntött az ütközet megszakítása mellett és a tartalékból előrerendelt két zászlóalj biztosítása mellett visszavonult a gutái híd védelmére. 36 Az ezred vesszőfutásának azonban nem volt vége. „... az éjjeli táborhelyen, ahol a Károlyi-huszárok kiállítattak, s hol a hadsereg élelmi szekerei voltak, lárma támad, hogy jön az ellenség, s anélkül, hogy valaki meg tudná mondani, miféle ellenség volt, mindenki szaladt, merre szaladni tudott... futás által hidászaink is megzavartattak, s magok kezdték a hidat felbontani, de csak hamar eszökre jöttek." 37 Klapka mindenesetre gyorsan „régi" huszárokat kért, a Károlyi-huszárok pedig gyorsan megkapták a „Kár, hogy huszár" csúfnevet. Perednél azonban ezen a napon kedvezőbben alakultak a dolgok és a felek készültek a másnapi folytatásra. Ehhez a Károlyi-huszárok két századát a II. hadtesthez rendelték. 3 * A csatára Podmaniczky főhadnagy a következőképpen emlékezett. „A jóvátétel órája azonban nyomban bekövetkezett, mert már másnapra a mi osztályunk Pered alá lett rendelve, ahol a balszárnyon nyervén elhelyezést, több óráig kemény ágyútűznek valánk kitéve, mely közben huszárjaink úgy álltak, mint a fal. Ezen ágyúzás alatt érkezett az actio színhelyére Görgey tábornok törzsével, s megfigyelvén az osztály magatartását, századomat rohamra vezényeltette velem az ellenséges üteg ellen. E roham fényesen sikerülvén, s mi az ellent Királyrévbe visszaszoríttatván, amikor Pelleleonisz hadnagyom annyira kitüntette magát, hogy az érdemkeresztet... nyerte el." 34 A csata azonban elveszett, az osztály egy másik huszárosztállyal már csak a visszavonulás fedezésében vehetett részt. A huszárok azonban ekkor is helytálltak. A sikertelen Vág-menti harcok után az osztrák csapatokat átcsoportosították Győr elé. Az itt álló VII. magyar hadtest ezért gyorsan megerősítésre szorult, ami azonban csak csekély mértékben sikerült. A Károlyi-huszárok két osztálya mellett Klapka két gyalogzászlóaljat és fél háromfontos üteget küldött. A Károlyiak futásának híre hamar elterjedhetett a hadseregben, ezért Klapka a VII. hadtest parancsnokának, Ernst Poeltenberg tábornoknak írt levelében hangsúlyozta, hogy a huszárok a peredi csata másnapján kiköszörülték a csorbát. 4 " A megerősítésre kijelölt huszárok június 26-án indultak el Csicsóról, majd csónakokon átkeltek a Dunán és másnap beérkeztek Szabadhegyre. Poeltenberg 3 " Az ütközet leírása Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Bp., é.n. III. kötet. 531-532, (Ramming, Wilhelm): Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849. Pest, 1850. 65-66. 37 Ludvigh János kormánybiztos levele Szemere Bertalan miniszterelnökhöz június 20-án. Közli: V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelesládája. Bp. 1965. 99. 38 Lelovics Tihamér: A peredi csata története. Érsekújvár, 1999. 32. w Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Bp., é.n. (PODMANICZKY) 276. 4,) A győri ütközettel kapcsolatos iratok vonatkozó részei Hermann Róbert: Győr város és megye hadtörténete. Győr, 1999. (HERMANN 1999.) Klapka értesítése 313. 147
