Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

a huszárokat először a tartalékhoz osztotta be, majd Kupa Hümér alezredes különítményéhez irányította. A különítmény azt a feladatot kapta, hogy vegye fel az összeköttetést a Marcal vonalát fedező Kmety-hadosztállyal. Ez a vállalkozás azonban már elkésett, Szemerénél már az ellenségre bukkantak. A különítmény a túlerővel szemben példásan, harcolva vonult vissza. A fedezetet az akkor beérkező huszárok látták el, két ágyúval megerősítve. Segítségükkel menekült meg szorult helyzetéből egy gyalogzászlóalj.

41 A visszavonulást követően a különítmény Ménfőnél a VII. hadtest harcrendjéhez csatlakozott, annak szárnyát képezve. A harc szinte azonnal megkezdődött, melynek során Rohonczy ezredes is oly súlyosan megsebesült, hogy el kellett hagynia osztályát. A parancsnokságot Salamon Elek vette át. A Károlyi-huszároknak ezúttal sem volt szerencséjük. Ismét egy dzsidásroham érte őket, melyet ekkor sem álltak ki, ismét megfutottak.

42 A győri ütközet persze nem miattuk veszett el, az óriási túlerejét az ellenség kiválóan érvényesítette. A magyar fősereg Komárom előterébe vonult vissza. A visszavonulás fedezésénél a Károlyi-huszárok jól harcoltak, június 30-án éjjel Görgei jelenlétében vertek vissza egy támadást.

43 A magyar fősereg július 2-án és 11-én két nagy csatát vívott a cs.kir. csapatokkal, melyek azonban a hadjárat menetében nem hoztak nagy változást. Mindkét alkalommal a lovasság nagy részét összevonták, melyben természetszerűleg részt vett a két Károlyi-osztály is. Ez alkalommal már nem panaszkodott rájuk senki, a többi ezredhez hasonlóan jól megálltak a helyüket. Mind a rohamok, mind pedig a visszavonulások alkalmával rendületlen magabiztossággal küzdöttek és az ellenség tüzébe kerülve is megőrizték harcrendjüket és felállítási helyüket. A csaták után a hadsereg, a kormány döntése alapján megindult az Alföldre. A Károlyi osztályokat a III. hadtestbe osztották be, a Puchly János alezredes vezette lovashadosztályba. A visszavonulás csak Vácig tartott, itt már orosz csapatokba ütközött a hadsereg. A

III. hadtest július 15-én már harcolt az oroszok ellen és kiválóan megállta a helyét. A huszárok nevetve figyelték a nem túl jól lövő orosz tüzérséget. Nehezebb feladat jutott nekik viszont két nappal később, amikor a visszavonulást kellett fedezniük. Az egyik osztály feladata a tartalék lőszer kísérése volt, melyet kiválóan megoldott. A következő napot követő éjjelen szokatlan feladat jutott a huszároknak, ugyanis az I. hadtesthez tartozó Császárhuszárok megvadult lovait kellett összeszedniük. Már majdnem megint hírbe hozták őket. Az oroszokkal a csatatéren még egyszer találkoztak a huszárok, július 28-án Gesztelyen. „Vártuk, s illetőleg fogadván az ellenséget, 80 halottnak a csatatéren való hagyása után visszavertük. Vosztry Gyula egyik századával kitűnő rohamot intézett e napon az ellenség ellen, oly pretisióval, gyorsasággal s eréllyel Ji id. Görgey István: 1848 és 1849-ből Bp., 1888. II. kötet 636-638. 42 Görgei levele Bayer ezredesnek. Közli HERMANN 1999. 339. 43 PODMANICZKY 278. 148